Az Országgyűlést egyre inkább stand up comedy színpadként használó Orbán Viktor kedden bemondott egy számot: 4000 milliárd forint. Az elmúlt években ennyit költött szerinte a kormány budapesti fejlesztésekre. Saját maga számolta ezt ki. Állítása szerint messzebb is jutott volna, de egy ponton belefáradt az összeadásba. Ne tagadjuk el, volt, aki nevetett. Bár nem biztos, hogy azért, mert humorosnak találta.
A kormányfő szerint sokan szeretnék, ha így sanyargatnák őket, hogy átvállalják az adósságát, ahogy ezt tették a Tarlós-féle városvezetéssel, akit 280 milliárdos tehertől szabadítottak meg. Erre jött rá szerinte az a 4000 milliárd, amit Budapesten költöttek el beruházásokra. És ezek után még sanyargatást emlegetnek! „Mit képzelnek a budapestiek, hogy ez önöknek jár? Köszönjék inkább meg, hogy a kormány komolyan veszi, hogy ez a nemzet fővárosa, és aránytalanul sokat juttat Budapestnek”. Az embernek óhatatlanul a kamaszkori családi viták jutnak az eszébe, ahol a racionalitásnak kevés szerep jut, viszont sokszor elhangzik: amíg, az én kenyeremet eszed…
Csakhogy Budapest nem eszi az állami kenyeret, nem azért, mert fene válogatós, hanem kevesebbet kap belőle, mint amennyit be kell szolgáltatnia. Talán a miniszterelnök figyelmét elkerülte az a friss Állami Számvevőszéki jelentés, amelyben nem Karácsonyék, vagy holmi ellenzéki agytröszt jutott arra, hogy az elmúlt években a főváros a központi költségvetés nettó befizetőjévé vált, azaz Budapest finanszírozza az állam működését és nem fordítva, lévén az államnak fizetett szolidaritási hozzájárulás összege meghaladta a központi költségvetésből az állam helyett ellátott feladatokra kapott pénzt.
A számok világában nincs kegyelem. A bulgakovi állítást még élesebbé teszi, hogy az ÁSZ szerint a főváros helyzetét tovább nehezítette, hogy a fejlesztésekhez korábban biztosított központi támogatások és uniós források elmaradtak, a hitelfelvételhez pedig a kormány nem járult hozzá. Ettől még igaz lehet a 4000 milliárd.
Folyik itt a pénz rendesen: hamis díszletté alakítják a várnegyedet, felhúztak néhány stadiont, sok milliárdért megveszik a NER-lovagok válság miatt kiadhatatlan irodaházait, közpénzből adományoznak az egyházaknak, építik a Mészáros zsebét tömő déli körvasutat és lesz pénz a visszavásárolt reptérhez vezető infrastruktúrára is. A reptéri gyors vélhetőleg elkanyarog majd rákosrendezői Dubajig, amelynek felhőkarcolós újjászületése szintén több száz milliárdot visz majd el a közösből anélkül, hogy megkérdeznék a budapestiektől, kell ez nektek? A kamaszgyerek se biztos, hogy rénszarvasos kötött pulcsit szeretne karácsonyra.
A kormány nem egyenlő félként tekint Budapestre, inkább autoriter apaként. A támogatásért cserébe vak lojalitást vár, nem tűr semmi ellentmondást, saját elképzelésétől eltérőt, kiszámíthatatlan. Ad, de csak arra, ami neki tetszik. A nemzet fővárosát saját céljainak és vágyainak panoptikumává teszi. S még elvárná, hogy ámuljunk is nagylelkűségén.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2014. április 13-án.
