Négy hónapig figyelhetik a színpad szélén topogva elődjüket a júniusban megválasztott polgármesterek, önkormányzati képviselők. Furcsa hasadásos állapotban mindent látnak majd, de semmit sem tehetnek. A tavaly – immáron sokadszor – átírt jogszabály szerint ugyanis hiába választjuk meg az új településvezetőket és a testületi tagokat már a nyár elején, a régiek október elsejéig hivatalban maradnak. S mindenről ők döntenek. Elsősorban a polgármester, hiszen a testületeket már aligha hívják össze az újak becsekkolása előtt. A Fővárosi Közgyűlés már meg is tartotta utolsó rendes ülését, a következőt az új főpolgármester vezeti le.
A rendszerváltozás óta nem volt ilyen hosszú politikai interregnum. Márpedig történelmi példák sora mutatja, hogy a két hatalom közötti időszak mindig súlyos árnyakkal teli. Az ab ovo politikai harcokkal terhelt magyar önkormányzati működést erősen nehezíti a települések többségének kínzó forráshiánya. Ezen az egyébként is folyamatosan mozgó, billegő alapon kell egyensúlyoznia majd a polgármesternek, miközben minden mozdulatát árgus szemmel figyelik. Különösen a veszteseket. Az egyelőre közepesen mocskos választási kampányból fel se ocsúdva, a kudarc koloncával a nyakukban, a győztes fújta ellenszélben kellene korrekt döntéseket hozniuk. Ez akkor is embert próbáló feladvány, ha a távozóban a legjobb szándékok mozognak.
Az ember azonban gyarló, ha polgármester is. Így könnyen lehet, hogy mindenféle módon igyekszik megnehezíteni utódja dolgát. Nem véletlen, hogy a cégvilágban szinte általános módszer, hogy a távozó dolgozót azonnal kizárják a belső levelezésből, megvonják a jogosultságait, és rögvest ki is kísérik a kapu elé. A meglehetősen megalázó gyakorlat mögött az a nem teljesen alaptalan félelem húzódik, hogy a menesztett csalódottságában súlyos károkat okozhat a társaságnak. Ha ez megtörténhet az üzleti életben, miért ne lehetne rá példa az önkormányzatokban?
A törvény ugyan tiltja, hogy a választások és az új emberek hivatalba lépése közötti időszakban a polgármesterek rendeleteket hozzanak, hitelfelvételről, kötvénykibocsátásról döntsenek, ingyen adjanak át önkormányzati tulajdont, társuljanak, intézményeket szervezzenek át, vagy akár köztéri szobrot állítsanak. De nyilván maradtak apró kapucskák, amelyeken keresztül minden megkerülhető. Itt vannak mindjárt a gazdasági alapok, amelyekben volt idő pénzt felhalmozni, és interregnum idején is nyitva marad a településvezető előtt.
A polgármester pénzügyi döntéseit alapjáraton a képviselő-testület alakítja, de az esetek többségében bizonyos összeg felhasználásáról – ez akár 150 millió forint is lehet – szabad kezet kapnak. S az is elképzelhető, hogy nem a polgármester, hanem egy önkormányzati cég hoz kétes döntést a köztes időben. Karácsony Gergely például hiába hirdetett szerződéskötési moratóriumot 2019-ben, az FKF a közgyűlés alakuló ülése előtt aláírt egy két évre szóló, másfél milliárd forint értékű szerződést a Mészáros-csoporttal. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy ez alatt a négy hónap alatt hány irat semmisülhet meg véletlen balesetekben.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. április 26-án.