A MÁV hétvégi összeomlása után egészen szürreálisnak hat az olimpiarendezésnek még a gondolatkísérlete is. De a hólabdát már elgurították. Gyulay Zsolt MOB-elnök szerint mi százszor jobb olimpiát tudnánk rendezni, mint Párizs. Orbán Viktor úgy véli, már az ideinek is Budapesten kellett volna lennie, de most is nyitva az aranykapu, csak át kéne bújni rajta. Karácsony Gergely főpolgármester pedig az alpesi biciklitúráról visszatérve engedelmesen át is bújt rajta. Vélhetőleg a magashegyi levegőtől megmámorosodva. Másként nehezen értelmezhető, hogy támogatja Budapest olimpiarendezését 2036-ban. Mert neki az az álma, hogy Budapest fejlődjön, és ha ehhez olimpia kell, ám legyen. (Tarlós István annak idején szintén azt mondta, hogy a városfejlesztés érdekében kell az ötkarika.) Karácsony azért vérkeményen szabott két feltételt: az állam csinálja meg, amit neki kell, a főváros pedig kapja vissza a saját fejlesztésekhez szükséges forrásokat. Elvégre, amit a kormány megígér, az úgy is lesz. (Lásd az atlétikai stadionért ajánlott 50 milliárdot, amiből csak a fele jött hosszas könyörgésre.)
Már júniusban felröppent a hír a titkos háttéregyeztetésről, Magyar Péter pedig egyenesen beadott pályázatról beszélt. Ez persze költői túlzás, hiszen a Fővárosi Közgyűlés döntése nélkül ez nem lehetséges, márpedig még napirendre sem került. (Még az sem dőlt el, ki ül be a Tiszából a közgyűlésbe. Karácsonynak ehhez egy szava sincs.)
De ugye a haraszt, meg a zörgés. Már az is meglepő volt, hogy a főpolgármester egyetértett Thomas Bachhal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével: Budapesten már most megvan szinte az összes szükséges sportlétesítmény. De persze az infrastruktúrát, a közösségi közlekedést fejleszteni kell, széles körű társadalmi konszenzus nélkül pedig eleve reménytelen olimpiai álmot dédelgetni.
Ennek hiányára – ahogy emlékezhetünk – egy egész választási kampányt tudott felállítani a Momentum. A magyarok több mint fele, az ellenzékiek 80 százaléka, a fideszesek ötöde továbbra sem híve az olimpiarendezésnek. De ez láthatóan senkit nem riaszt el.
A 2024-es olimpiai álomhoz készült számítások 4-8 ezer milliárdos költségről szóltak, azóta sok minden megépült, hiszen az Orbán-kabinet csak altatta az ügyet, le nem tett róla. A kormányfő szerint így most már csak „néhány mobilcsarnokot kell fölhúzni meg elbontani, és jó napot”. A 2002-es olimpiai megvalósíthatósági tanulmány 3750 milliárd forint értékű infrastrukturális beruházással – egyebek között 300 kilométer autópálya, 400 kilométer gyorsforgalmi út, három híd és 25 kilométernyi metró építésével – számolt. A 2024-re vonatkozó tervekből már kihúzták az új metrót, hídból is csupán a Galvani maradt (ez se épül), mondván a budapesti a gyalogosok olimpiája lesz. Csak a közösségi közlekedés-fejlesztés költségét 600-1000 milliárd forintra becsülték. Ez az infláció és a leépülés okán most a többszöröse lenne. Valódi aranykapu. Csak éppen az arany az alatta áthaladó NER-hű vállalkozókra hullana, a városlakókra meg a szurok.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. augusztus 31-én.
