Ünnepelni illenék, kacagva táncolni. Budapest 150 éves. Buda és Pest túlélt mindent: tatárt, törököt, osztrákot, román és orosz katonacsizmákat. Hódoltságot, forradalmat, ostromot, terrort, mindenféle célok mentén horgadó indulatokat. Közben 150 évének több mint kétharmadát bűnös városként élte le. Az idegenség, az erőforrások vidéktől való elszívása, az első világháborús összeomlás bűne mellé azután felkerült a vörös rongyok felvétele is. A regnáló magyar kormány egyik minisztere, Lázár János által kivételes államfőként, igaz magyar hazafiként leírt Horthy Miklós mondta ezt fehér lován ülve 1919-ben: a „magyar nemzet szerette Budapestet és el is kényeztette, mégis ez a város lett a veszte”. De akkor már évek óta Budapestet okolták a vidék Pató Pál urai mindenért, mondván amerikás, külön testként létezik a nagy Magyarország közepén.
Budapest eladdig kétségtelenül kivételezett helyzetben volt. A Széchenyi hídegyletével induló célzott városfejlesztést a kiegyezés után felgyorsították, azon nem titkolt céllal, hogy ellensúlyozzák Bécs vonzerejét. Az építési láz egészen az első világháború jelentette töréspontig kitartott.
A bűnös várost Trianon még inkább megemelte, hiszen nem voltak többé versenytársak. A főváros felé áramlott a tőke, munkaerő, mindez csábította a művész és tudóslelkeket. Budapest ereje teljében volt. Költségvetése a harmincas évek közepén megközelítette az állami büdzsé harmadát, és jóval nagyobb volt, mint az összes többi városé együttvéve.
Ma csődközelben imbolyog. A nyarat hitelből húzta ki. Orbán Viktor jóval eredményesebb a tönkretételben, mint a Fidesz által oly sokszor megidézett fehér lovas előd. Holott Horthynak is voltak kísérletei, de a főváros akkori vezetése és akkori ellenzéke teljes egységet alkotva söpörte le a tervet. Ma nemhogy a városvezetés nem képes összefogásra a Fővárosi Közgyűlésben kisebbségben lévő kormánypártiakkal, de még az ellenzéki pártok sem egymással. Orbán sikerrel izzítja fel a régi vidék-főváros ellentétet, ügyesen keveri a züllött liberális és a tiszta keresztény kártyákat, manipulálja a lecsúszottakat. Budapest ma különállóbb, mint valaha. Magányosságát nem oldja semmi sem.
„De ez nem tart örökké. Eljönnek a nagy leszámolások. (…) ha valamikor eljönnek azok a nagy (..) talán csak évszázadok múlva esedékes világtörténelmi változások, ahol egyszer a magyar nemzetet fel fogják hívni, hogy álljon elő és sorolja fel azokat az érdemeket, amelyek amellett szólnak, hogy a világ hatalmai a magyar nyelvet, a magyar fajtának a jogait fenntartsák, (…) az első szó, ami az utódok szájából el fog hangzani, az lesz, hogy Budapest” – figyelmeztetett Molnár Ferenc a városegyesítés évfordulója alkalmából tartott díszközgyűlésen 110 éve.
Ady Endre előrébb látott „nem sok esztendeje még, hogy vallásos epidémiaként tör ki talán Magyarországon egy-kétszáz ember között az öngyilkosság kedve, ha még Budapest sincs itt”. Már akkor azt mondta: „a városok, Budapest kezében az urak fegyvere, a híres »mi vagyunk a magyarság« nevezetű revolver. Tessék harcolni vele!”. Vagy ha nem ezzel, bármivel, ami kézbe akad. Csak ne menjünk így tovább, leszegett fejjel a vágóhídra.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. november 17-én.