Láng nélkül lobogó lombok sűrűjében sejlik föl a feszület. A kereszt s rajta a lelki szemeinkkel látni vélt korpusz a fák borongós tónusához hasonul. Akárha az erdő fái feszülnének a keresztgerendán keserves kínok görcsébe rándulva. Úgy tűnik, bent vagyunk magunk is a képben, a természet sejtelmes színekben pompázó templomából nézünk kifelé a feszület vágta réseken a fényben úszó, derűs tájra. De fordíthatunk is a viszonyuláson: mintha a hegy és a fenyvesek ragyogása lopakodna be a kereszt képezte üvegtelen ablakszemeken, és derítené fel az erdőrengeteg árnyakkal telített, bársonyos koloritját. Akár így, akár úgy, rabul ejt a látvány, mozgósítja képzeletünket, jelképekkel ruházzuk fel önkéntelenül. A festő erre is számíthatott, hiszen tudja, képi metaforája mélyen beágyazódott sok-sok ember szimbólumvilágába.
Az útmenti keresztnek üzenete van majdnem mindenki számára. Költők sokaságát ihlette meg sajátos szimbolikája. A képzőművészek, fotósok, filmesek is számtalanszor fordultak hozzá. Szakács Imre, Szentendre díszpolgára, a művészetek népszerű városának egyik festő vezéregyénisége, aki az ottani híres Régi Művésztelep kulturális elnökeként, valamint az Európai Művésztelepek Szövetsége alelnökeként is gyakran hallatott magáról, egész sorozatot szentelt a témának. Ez a festménye, az Útmenti keresztek ciklusának II. darabja. Aligha téved az, aki a háttérben fehérlő hegyet és égbe magasodó örökzöldjét a Hargitával, a Csíki, Gyergyói Havasokkal azonosítja.
Szakács hosszú ideje járja Erdélyt, főleg az utóbbi évtizedben gyakori vendég volt itt, a gyergyószárhegyi, borospatakai alkotótáborokban életre szóló élményeket gyűjtött magába. Azok pedig időről időre szót kérnek, alakot öltenek. Egyik így, másik úgy. Más-más színben, alakzatban, de mindig hatásosan, érzékenyen, finoman, akkor is, ha a festményen a tárgyszerűség dominál, és akkor is, ha szürreális, vagy lírai absztrakt az ábrázolás.
Útmenti keresztek V., 2019, 110×70 cm 
Útmenti keresztek VI., 2019, 110×70 cm 
Útmenti keresztek X., 2020, 120×90 cm
Az Útmenti keresztek V. az eget-földet összekötő életfa tónusokat ütköztetőn is harmonikus ölelkezésében láttatja a keresztet. Az Útmenti keresztek VI. pasztellszínű, tulipános keretben, domborzati, organikus formákban jeleníti meg. Az Útmenti keresztek X. formabontó, szecessziós vonalvezetés világos háttéralakzatában rajzolja ki, és a folytatást részletezhetnők még tovább.
De előzménye is van ennek a sorozatnak: Az út. Ezeket az alkotásokat is a kereszt motívum uralja. Másfajta alakzat ez, mint az útszéli jelképek. Erőteljesebben kontúrozott, geometrikusabb, hangsúlyozottabban szólal meg itt a művész grafikusi énje.
Az út II., 100 x 80 cm, olaj, vászon 
Az út V., 1993, 100 x 80 cm, olaj, vászon 
Az út VII., 1992, 100 x 80 cm, olaj, vászon
Tárgyszerűbben adja meg a színben, mintázatban változatos képfelület alaphangját. A kereszt belső tere válik az út sugalmazta gondolat és szimbolika fő hordozója. De bármelyik variáns rajzolódik is ki, az út a kereszt jegyében felfelé vezet, akár az életútra, akár a lelki, hitbeli felemelkedés nyomvonalára gondolunk. Nagy visszhangú, sikeres ciklus ez is. Van olyan összetevője, amelyik immár az esztergomi Keresztény Múzeumé és olyan is, amely a meschedei bencés kolostor tulajdona.
Szakács Imrére különben illik a „sorozatok festője” megnevezés is. Mint mondja, egy-egy témát nehezen tud elengedni. Örülhetnek a marosvásárhelyiek, hogy pár évvel ezelőtt a Bernády Házban megismerhették a 7×7 című kiállításán fényben fogant, fényt sugárzó, lélekemelő festészetét.