Puritán sajtónk: SZÉF (Száj Erdélyben Fél-)
Sajtónk bombabiztos, ami zárva, zárva: sicher(lich).
Országosan a Krónika és a Maszol a rájuk jellemző szakmai szigorral, szikáran számolnak be a Szájer-ügyről. Mondjuk úgy: félszemmel mernek ránézni. (Persze nem az én félszemmel, az ő félszükkel.) Csak ami hivatalosan megjelent, késve, kettő darab hír. A két lapban ugyanaz a kettő… Ahogy szülő is csak kettő van, tudjuk, melyik melyik, melyik másik.
Na de jön, jön zamatos beszélő címeivel a Főtér (Hogyaszongya: „Naná, hogy az ortodox egyház hallani sem akar az online karácsonyi misékről” és hasonló szellemességek) – egy szó sincs benne a brüsszeli kalandról, kalandorról, kandallóról, kandeláberről, kandi kameráról, kancsi kanról! Bizony mondom, egy szó sem…
Dettó a Háromszék, pedig neki Világfigyelője is van: félrenéz. Aki pedig azt hinné, hogy a Székelyhon csak befele néz, téved. Van Világ rovata nekije is, de a világban csak máshol hír, hogy egy EP-képviselő ereszeken ereszkedik, drog van nála stb.
Itt eluntuk a keresést.
A hír szent, a vélemény szabad. Szabad országban szabad ember azt tesz, szabad újságíró azt ír, amit szabad. De ahogy a székely mondaná: nicstyárásá!
Haza a magasban
Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni.
Szájer a magasban. Szájer a magasba röpítette a haza hírét.
Szájer a magasban. Nem Szájer a haza. Még csak nem is Orbán. Ő legfeljebb király.
Szájer a magasban. A haza nem Szájer.
Szájer a mélyben. Szájer meztelen. Az apa férfi.
A király meztelen. Szájer nem a király. A király nem Szájer.
Mit tehet most Szájer?
Melegnek lenni nem bűn. Csak Szájer tábora szerint.
Szellemileg, érzelmileg, erkölcsileg fejlettebb országokban melegek összeházasodhatnak, örökbe fogadhatnak gyermekeket. Az Alaptörvény kidolgozói, kőbe vésői és utána visszaeső módosítgatói szerint nem. Az anya nő. Az apa képviselő.
Szédítően merész, hogy Szájer élne a mentelmi jogával – írja egy világlap. De hát mit tehetne? Nos, erre születtek életképes javaslatok.
„Lógjon sziváráványszínű bábuként az ereszen, és mondják rá, hogy azért teszi ezt, hogy legyen valami szenzáció.”
„Hódoljon szégyenérzet nélkül régi szenvedélyének, dugjon disznót szabadon. Vagy hörcsögöt, esetleg kacsacsőrű emlőst. S ugyan ki tilthatja meg neki, hogy elvegye feleségül legkedvesebb juhát?”
„Menjen végig a szabadság ösvényén! Tessék meghízni rendesen, aztán jöhet a böllér. Az út végén pedig ott egy szelet szalonna. A disznólét nirvánája.”
És még sok mindent tehetne Szájer József. Csak ne tanácsoljunk neki olyas rosszat, ami neki jó.