Sándor István: Az egy sejttől a több szervig. Dacia könyvkiadó

Amint az Antenna-sorozat előbbi köteteinél tapasztaltuk, ennek a munkának a szerzője is elismert szakember, ami már önmagában biztosítéka annak, hogy a könyv tudományos tartalmához kétség ne férjen. A szerző embriológiai szakcikkein kívül több tudományos ismeretterjesztő munkát jelentetett már meg román és magyar nyelven (így A Hétben is), tehát nem ismeretlen az olvasók körében.

Jelen munkája (száz oldalon) a csírasejtek kialakulásával, a megtermékenyítéssel, a megtermékenyített petesejt fejlődésével, a szervek kialakulásával, egyszóval az ember egyénfejlődésének kezdeti szakaszával foglalkozik. A korszerű embriológiai ismeretek alapján népszerűsítő formában igyekszik bemutatni a születés előtti fejlődés leglényegesebb állomásait. Ennek az útnak a különböző szakaszait ember még sohasem látta, így ma még igen sok homályos pontja van, noha különböző törzsfejlődési fokon álló állatokon végzett megfigyelések valamelyest lehetővé teszik a megfelelő útszakaszok azonosítását.

Anélkül, hogy részletesen elemeznénk a munka tartalmi részét, megjegyezzük, hogy a könyv tudományos szempontból lényegében kifogástalan és a szerző alapos jártasságát tükrözi. Kár, hogy elég nagy számban előforduló pontatlan kifejezés, helytelen szakkifejezés, fogalmazásbeli pongyolaság és írásmódbeli következetlenség csökkenti értékét.

A szerző nem használja következetesen az egyes kifejezéseket. Például: a csírasejteket hol nemisejtek, hol ivarsejtek néven említi. A nem szakember olvasót ez könnyen tévútra vezetheti. A közismert és általánosan békapetének nevezett sejtet béka-csírasejtnek, béka-tojásnak stb. nevezi. A sejtek osztódását, szaporodását oszlásnak nevezi, pedig csak a hulla indul oszlásnak!

Nem következetes a szerző az idegen eredetű szakkifejezések írásmódjában sem. A nem közkeletű idegen szakkifejezések egy részét – helyesen – idegen írásmód szerint, más részét viszont – helytelenül – hibrid írással adja meg. Így például ribozomát ír riboszórna vagy ribosoma helyett, akrozómát akroszóma vagy acrosoma helyett stb. Idegen szakkifejezést használ olyan jó és közismert magyar elnevezések helyett, mint például szedercsíra, hólyagcsíra, bélcsíra stb.

Nagy előszeretettel használja a szerző a zárójeleket. Szinte alig van oldal, ahol ne találnánk három-négy zárójelbe tett kifejezést, fél- vagy egész mondatot. Pontosabb fogalmazással a rengeteg zárójel nagy részét el lehetett volna kerülni. Hemzsegnek a könyvben az idézőjelbe tett ilyen szavak: akcióba lép, sejtmagocska, plazmahíd, dajkasejt, follikulus. Az alaposabb lektorizálás lenyesegethette volna az említett és nem említett vadhajtásokat, hogy a szöveg gördülékenyebb legyen.

A fenti hiányosságoktól eltekintve értékes kis könyvecskével gyarapodott ismeretterjesztő irodalmunk.

Megjelent A Hét VI. évfolyama 32. számában, 1975. augusztus 8-án.