Februárban személyesen kértem a magyar kormányt, hogy támogassa Rapport Richárd sakkozót, aki jelezte: anyagi gondjai megnehezítik a további versenyzését.
Az EMMI – kimaxolva a válaszadási határidőt – egy semmitmondó válaszban közölte: nincs ilyen szándéka. Ez pont beleillik abba a kormányzati sportkoncepcióba, amely százmilliárdokat költ üres stadionokra, viszont nullát a tehetséges magyar sportolókra, mert ugye abból nem lehet lopni.
Lehet, hogy ha Rapport a százhuszonhétezredik magyar focista lenne, akkor kapna a kormánytól támogatást. Sakkvilágbajnokként meg kuncsorogjon csak.
Az év elején a világ élvonalában játszó Rapport jelezte, hogy a sakk nem öröm számára, mivel ahhoz, hogy a pénzdíjakból meg tudjon élni, olyan eredménykényszerben kell játszania, amely ettől az örömtől megfosztja. Ezután fordultam Káslerhez segítségért.
Miután Orbánék elhajtottak engem (de leginkább Rapportot), sajnos nem tudok csodálkozni azon, hogy a fiatalember oda fordult, ahol segítséget kap, és úgy döntött: román színekben folytatja a versenyzést. Szégyen.
Nem tudom, hogy Rapport döntése megváltoztatható-e, mindenesetre
1. az egész kormány minimum marhára szégyellje magát,
2. ma újra beadtam egy írásbeli kérdést, immár a nyilván ehhez IS értő Honvédelmi Minisztériumhoz(!) (igen, a sport most ide tartozik, és azok után, hogy az oktatás meg az egészségügy a belügyhöz, nem is döbbenünk meg), hogy kívánnak-e változtatni márciusi álláspontjukon.
Egy nemzet várja a kormány válaszát! Most lehet bizonyítani, hogy hol vannak a sportprioritások.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. május 28-án.
