Csütörtökön döbbenten ültem az ATV esti műsorában. Az általam tisztelt Szöllősi
Györgyi – túl az ilyenkor szokásos „nincs itt velünk, ezért kötelességünk ismertetni
az álláspontját” alapálláson – azzal védte Böjte Csabát, hogy az úgynevezett
Böjte-házakban megerőszakolt tucatnyi kisfiú esete tíz évre vetítve CSAK évi egy
szexuális erőszakot jelent, ami a nagy számokat tekintve nem olyan nagy
probléma.
Hogy mi van?!
A műsorvezető Böjte szavait idézte a Válasz Online-interjúból, ami már az elején
se lett volna rendben ebben a kontextusban, de utána indokolatlan vehemenciával
és hosszúságban számokkal fejtette ki, hogy nyolcvanhárom házból ennyi gyerek
megerőszakolása miért „fér bele”. Meg hát Böjte nem tud ennyi helyet ellenőrizni,
honnan kellett volna tudnia ezekről a tíz éven (!!!) keresztül zajló esetekről.
Szeretnék néhány dolgot leszögezni, már csak azért is, mert az adásidő
szűkössége miatt nem volt idő kifejteni:
1. EGY GYEREK MEGERŐSZAKOLÁSA SE FÉR BELE SEHOVA!!! No pláne
nem fér bele az elkövető vagy az őt jogszerűen felügyelni hivatott személy
bármiféle mentegetése! Kíváncsi vagyok, hogy ha a műsorvezető gyereke vagy
hozzátartozója ott lett volna a megerőszakolt „csak évi egy gyerek” között,
ugyanilyen nagyvonalúan gondolkodna-e az esetről.
2. Nem tucatnyi 8-16 éves kisfiúról és kamaszról van szó: legalább ennyiről van
szó, hiszen ennyiről tudunk most! Ahol tíz éven keresztül háborítatlanul
garázdálkodhat egy pedofil aljas bűnöző, ott más ügy is van (ahogy tudjuk is, hogy
van). Egyébként pedig nem lehet elégszer elmondani: egy eset is sok!
3. Szöllősi azt is elmondta, részben Böjtére hivatkozva – részben
meggyőződésből? –, hogy Böjtének honnan kellett volna tudnia ezekről az
esetekről, amikor ennyi gyerekházat nem tud felügyelni.
Először is: ha ennyit nem tud felügyelni, akkor ne működtessen ennyit! A gyerekek
nem karámba zárt állatok, akik majd csak meglesznek valahogy. Ráadásul alapból
traumatizált, elhagyott, végtelenül kiszolgáltatott gyerekekről beszélünk, akiknek
senkijük sincs; akikre extra módon kell(ene) figyelmet fordítani! Ehhez képest –
mint kiderült – Böjte mindenfajta képesítés nélkül vett föl embereket gondozónak.
Továbbá: van egy úgynevezett JELZŐRENDSZER, amelynek működnie kell.
Olyan nincs, hogy több gyerek évekig tartó megerőszakolásának nincs a
gyerekeken – egyiken se – semmilyen jele; hogy azt senki sem veszi észre.
A Válasz Online-interjúból kiderül: Böjte szerint ezek a gyerekek sokszor már
eleve bántalmazó közegből jönnek, ezért gyerekkorban fel se fogják, hogy rossz
történik velük, például nemi erőszak, csak később.
Tényleg van, aki elhiszi, hogy egy gyerek nem érzi, nen fogja föl, nem fáj neki, ha
őt bántják? Pláne, ha megerőszakolják? Hogy egy gyereken nem látszik – így
vagy úgy – ha szexuálisan bántalmazzák? Hogy’ lehet ennyire gyomorforgató,
cinikus, a felelősséget a kiszolgáltatott áldozatokra hárító, önfelmentő borzalmat
állítani? És hogy’ lehet ezt egy műsorban érvként használni?
A legborzalmasabb ebben – ha egyáltalán ezt lehet fokozni –, hogy azokat a
gyerekeket, akiket elhagytak a szüleik, akiknek nincs hova menniük, a
legkönnyebb megfenyegetni azzal: ha „eljár a szájuk”, még fedél se lesz a fejük
fölött, mehetnek, amerre látnak. De jele még beszéd nélkül is van az efféle
bántalmazásnak.
Böjte pontosan ismeri a megfélemlítés, a zsarolás légkörét – az Átlátszó cikke
szerint több nevelő nyilatkozott arról, hogy maga sem riadt vissza a verbális
eszközöktől. Szóval azt állítani, hogy a bántalmazás nem látszódott valamilyen
formában a gyerekeken, arcpirító, aljas hazugság. Persze – a cikk szerint –
gyakran a dolgozók is kiszolgáltatottak a Böjte-otthonokban, őket ugyanúgy
lehetett a munkájuk vagy épp a lakhelyük elvesztésével fenyegetni.
AHOL TÍZ ÉVEN KERESZTÜL GYEREKEKET LEHET MEGERŐSZAKOLNI, OTT
SENKI SEM ÁRTATLAN!
És szó sincs elszigetelt esetről.
Máthe-Bogár Mónika, akit – szintén egy éven keresztül – egy másik „nevelő”
rendszeresen megerőszakolt, teljesen koherens, részleteiben tökéletesen
egybevágó történetet mondott el. Böjte azóta fenyegeti, igyekszik hitelteleníteni,
lejáratni, amiért az áldozat lány „miatt” ki kellett rúgni a barátját. Ennek részletei is
világosan szerepelnek a Mérce/Átlátszó tényfeltáró cikkeiben.
Amondó vagyok, hogy az ATV nem járt el helyesen, amikor Böjte védelmére kelt.
Ami ennél fontosabb, hogy üzenem Böjte Csabának:
1. szégyellje magát;
2. nem ő az áldozat, hanem a megerőszakolt, bántalmazott, megfélemlített
gyerekek;
3. nem folyik ellene semmilyen hadjárat, ő menteget pedofil bűnözőket, és
relativizálja a gyerekek ellen elkövetett legsötétebb gaztetteket, összevetve a jó
cselekedeteivel;
3. sem Bogár Mónika, sem a bántalmazott gyerekek, sem a megfélemlített
dolgozók nincsenek egyedül, ott állunk mögöttük! Most már nem lehet a házakban
következmények nélkül lejárató, hiteltelenítő „találkozókat”szervezni, mert nagy
esély van arra, hogy minden nyilvánosságot kap!
Nincs a gyerekek ellen elkövetett bűnöknél aljasabb dolog. Azokat bántalmazni,
akiknek még esélyük sincs a védekezésre, a legsötétebb gaztett, amit el tudok
képzelni.
És akik ezeket az elkövetőket bármilyen formában védik, falaznak nekik,
relativizálják a bűneiket vagy még ők fenyegetőznek, azok a szememben
ugyanolyan bűnösök, mint az elkövetők.
Forrás: Újnépszabadság
