Gondolatok a magnetobiológiáról
„Tapasztalván a mágnesek nagy befolyását sok testekbe, sokan a tudósok közül úgy gondolkodtak a mágnes erejéről, mint a menykőszeréről (elektromosságról – Sz. Á.). Ezt sok nyavalyákban hasznosnak a tapasztalás megmutatta: jó volna tehát a mágnessel is próbát tenni a nyavalyákon, és ezen próbák hozták bé az állati mágnesítés nevezetet. Már Gálenus és Dioskorides régi Orvosok megjegyezték a mágnesről, hogy a sűrű vért megritkíttya, és a golyvát eloszlattya: nem tsuda tehát, ha a dolgot némellyek tovább is kiterjesztették, mintsem kellett volna. Mesmer Orvos a minap Bétsben, és ezután Párisban nagyon űzte a mágnessel való gyógyítást. Az állati, és plántatestekben úgymond nagyon elszéllesztette a természet a vasat, ennek pedig a mágnessel nagy atyafisága van; lehetetlen tehát, hogy a mágnessel a nyavalyákon ne lehessen változást okozni, a vas részeket felébresztvén, még meg is gyógyítani. (…) Gondolára vévén a Párisi kormány a sok ditsőítő lármaszót, 1784-dikben a Király által bizonyos tudós, híres jószívű Orvosokat s más nevezetes embereket neveztetett ki (Ezek közt volt Franklin Benjámin is – Sz. Á.), akik a dolgot jól megvizsgálván a kormányt tudósítanák Mesmernek a gyógyítása módgyáról voltaképpen. Mitsoda vélekedést adott róla a kiküldetett tudóskar? Azt, hogy az egész gyógyítás módgya tsupa haszontalanság, hogy az ez által megtörténni szokott nyavalyák változása onnét származott, hogy a betegnek erőszakos mozgásokon kell általmenni, mellyeket a képzelt mágnesi erő szokott okozni, leginkább pedig az erős képzelődésnek kell tulajdonítani, melly a beteg embereken különös erejét szokta kimutatni.
(… ) A Király ezt megértvén, az egész országban eltiltotta s ezzel megszűnt az egész mágnesi orvosságnak nagy ditsősége. Némellyek Bétsben ma is űzik, mint hallom, de hogy nints nagy foganattya, tudgyuk (…)“ – tudósítja kortársait az 1808-ban Nagyváradon kiadott A Gyönyörű Természet Tudománya című könyvében Varga Márton: „Ugyanennek a Tudománynak, a Természet Históriájának, és a Mezei Gazdaságnak Királyi rendes Tanítója”.
A nagyérdemű tudós bizottság távolról sem ítélhetett elfogulatlanul. A határozott tagadás – mint praktikus megoldása minden kétes kérdésnek – akkor (miként néha ma is) könnyen született. Pedig – amint az idézett rész első soraiból kitűnik – még Varga Mártonnak is úgy rémlett, hogy azért az élettani jelenségek és a mágneses tér között létezhet némi összefüggés.
Szerencsére akadtak renitens tudósok, akik a királyi utasítást nem vették túlságosan komolyan. A XlX-ik században az elektromágnes feltalálását követően a magnetoterápia ugyancsak napirendre került. A fellendült érdeklődést viszont újból pangás követte – minden fejedelmi tiltás nélkül –, ugyanis az elektroterápia ellenőrizhetőbb, elméletileg aránylag könnyebben magyarázható módszerei a magnetoterápiát az orvosi gyakorlatból teljesen kiszorították.
★
A XX. században az „állati mágnesítés“, a magnetobiológia újból a tudományos érdeklődés előterébe került. A szakdolgozatok száma főleg az ötvenes évektől emelkedett számottevően. Az amerikai, szovjet, japán szakemberek mellett komoly nemzetközi elismerésnek örvend a román kutatók munkája is. Az utóbbi években a bukaresti Balneológiai és Fizioterápiai Intézetben a Dinculescu professzor vezette kutatócsoport több mint 4000 kóros esetben alkalmazott gyógytényezőként váltakozó mágneses teret. Ennek gyógyító hatása különösen az idegrendszeri károsodások, egyes bőrbetegségek és bizonyos idült szervi elváltozások esetében volt kimutatható.
A kevéssé hozzértő nyugati közönséget a mágneses karperecek szenzációja tartja lázban. A tetszetős foglalatba ágyazott mágnes „sokkal inkább, mint eddig bármi, helyreállítja az egészséget, biztosítja a hosszú életet, megőrzi az arc szépségét és gyógyítja a magas vérnyomást, a bronchitiszt, az idegbajt, a reumát és más betegségeket – hirdeti a japán Emanté és Fudzy cég prospektusa. A nagy felhajtás persze még nem jelenti azt, hogy az egész százszázalékos blöff.
A kérdéssel foglalkozó tudósok nemzetközi összefogásában meghatározó szerepet játszott az Egyesült Államokban élő Barnóthy házaspár. Barnóthy Jenő a biomágnességi kutatások alapítványának elnöke, Barnóthyné az első nemzetközi biomágnességi szimpozion (1961, Chicago) szervezője. Kutatásaikat már 1932-ben elkezték a budapesti egyetemen. Kiindulópontként Lengyel Júlia tanársegédnek az a megfigyelése szolgált, hogy a természetesnél erősebb mesterséges mágneses térben a csirkeembriók szöveteiben a fibrillák kialakulása elmaradt. (A rákos sejtek a szervezetben a fibrillák mentén terjednek.) Ezek alapján Barnóthyék elképzelése szerint a mágneses tér meg kell hogy akadályozza a rákos daganatok kifejlődését. Egyik kísérletük során 22 egérbe ültettek át rákos sejteket… öt nap után 6 egeret mágneses térbe helyeztek. A kontrollcsoport egyedei 14-20 napon belül elpusztultak, viszont a hat közül négy teljesen meggyógyult. A vizsgálatok során – ha a mágneses tér nem vezetett is minden esetben teljes gyógyuláshoz – a kísérleti alanyok sokkal tovább éltek és nem történt áttétel a fontosabb belső szervekre.
Szovjet tudósok is – M. A. Ukolova és munkatársai – számos esetben megfigyelték, hogy a mesterségesen okozott rosszindulatú daganatok mágneses mező hatására felszívódtak.
A hatásmechanizmus tisztázása nélkül, empirikusan még nem lehet rendszeres és előre megjósolható gyógyhatást elérni – ez a szakemberek véleménye. Ennek ellenére Franciaországban Priorat mérnök és a rákkutató Rivire együttműködésével elkészült egy olyan berendezés, amely mágneses tér és rádióhullámok együttes hatásával bizonyos rákos szövődményeket majdnem százszázalékosan gyógyít.
A mágneses tér élő anyagra gyakorolt, ma már kétség bevonhatatlan hatásának tisztázására széles körű kutatómunka indult. Állatokon, növényeken, mikroorganizmusokon és sejttenyészeteken végrehajtott kísérletek arra a következtetésre vezettek, hogy a hatás többrétű. A mágneses mező hat a szervezet egészére, az élettani folyamatokra (mint stressz-tényező), hat bizonyos szervekre és szervrendszerekre (például a vérképző szervekre, magára a vérre, a nyirokrendszerre és különösen az idegrendszerre), hat az egyes sejtekre, sőt a sejteken belül a génekre is, kétségbevonhatatlan mutációkat idézve elő.
A Föld saját mágneses terének ilyen jellegű hatása sem kerülhette el a tudósok figyelmét. A. C. Csizsevszkij már 1940-ben beszámolt arról a megfigyeléséről, hogy egy mágneses szempontból teljesen árnyékolt tenyészhelyen a kísérleti állatok elhalálozási aránya többszörösen meghaladta a normálisat.
Ez a megfigyelés és még számos más kísérlet azt bizonyítja, hogy az aránylag gyenge földi mágneses tér jelentős ökológiai tényező, összevetve ezt azzal a kimutatott ténnyel, hogy a naprendszer bolygói közül egyedül csak a Földnek van saját mágneses tere, könnyen meglehet, hogy a többi környezeti tényező (légkör összetétele, hőmérsék let stb.) mellett – azon felül, hogy részint véd a kozmikus sugárzástól – a mágneses térnek is meghatározó szerepe volt az élet kialakulásában. Egyes tudósok a fokozott napfolttevékenység kétségbevonhatatlan élettani hatását a kozmikus sugárzás mellett a mágneses viharoknak, a földi mágneses tér hirtelen változásainak tulajdonítják (vérnyomásváltozások, a fehérvérsejtek számának módosulása, ideg- és érrendszeri zavarok stb.)
Nincs kizárva, hogy a század elején piacra dobott, vasból készült csőbútorok azért nem terjedtek el a magánlakásokban a remélt mértékben, mert a természetes erővonalak módosításával kedvezőtlenül hatottak a tulajdonosok közérzetére. Az acélvázas épületek és a vasbeton elemekből épült tömbházak ilyen jellegű hatása sem kizárt.
Majdnem két évtizede számolt be arról a sajtó, hogy a csírájukkal a földrajzi dél felé tájolt kukoricaszemekből kikelt növények szár- és gyökérnövekedése a megszokottnál fokozottabb volt. A vetőmagok megfelelő tájolását úgy érték el, hogy azokat előzetesen egy papírszalagra ragasztották, majd ezt a szalagot helyezték a talajba. A módszer – valószínűleg technológiai nehézségekből kifolyólag – nem terjedt el.
A már régen babonának kikiáltott, de egyes esetekben a gyakorlatban nagyon jól bevált „varázsvesszős“ forráskeresés is új értelmezést kapott. A negyvenes években a kairói egyetemen Tromp, majd harminc évvel később Rocart, a párizsi egyetem fizikaprofesszora bebizonyította, hogy bizonyos egyének a földi mágneses tér nagyon kis változásait is érzékelik. A föld alatti vízrétegek, illetve a környezőtől eltérő kőzetszerkezetek helyi módosulásokat okoznak a természetes mágneses térben, s erre éreznek rá a varázsvessző „szakértői“.
Az elektrotechnika rohamos fejlődését követően a huszadik század embere számos esetben ki van téve a normálist sokszorosan meghaladó erősségű mágneses tér hatásának. A nagyteljesítményű áramfejlesztők, villanymotorok és transzformátorállomások kiszolgáló személyzeténél általános a fokozott fáradékonyság, fejfájásos ingerültség és gyakori az álmatlanság. Hasonló tünetekről panaszkodtak a második világ háború alatt az aknaszedő naszádok matrózai is. (Ezeket a hajókat a mágneses aknák távoltartása céljából nagy intenzitású mágneses köpeny borítja.)
Az ilyen irányú kutatásokat késleltette az a sokáig uralkodó nézet, amely radikálisan tagadta a mágneses tér élettani hatását, valamint az a gazdasági megfontolás, hogy esetleg szükségesnek bizonyuló védőberendezések jelentős többletkiadást okoznak. Bebizonyosodott, hogy az erős mágneses térben dolgozók vére jelentős elváltozásokat szenved: nő a gammaglobulin, csökken a nukleinsavak és az oxidáz mennyisége.
Számos esetben észleltek keringési és idegrendszeri károsodásokat. Következésképpen a mágneses tér is az ipari környezet egyik kedvezőtlen tényezője, s mint ilyen, nyilvánvalóan munkavédelmi intézkedések váltak szükségessé.
A hatásmechanizmus tisztázása a fizikusokra vár. A harmadik nemzetközi magnetobiológiai szimpozionon Barnóthy Jenő hármat ismertetett abból a megközelítőleg húsz hipotézisből, amelyek a mágneses tér élettani hatásait fizikusi szemszögből magyarázzák. Ezek szerint a mágneses mező: gátolhatja a makromolekulák örvénylő mozgását, fékezve ezzel a biokémiai reakciókat; megváltoztathatja a kémiai kötések térbeli helyzetét, módosítva a reakciók energiaviszonyait; módosíthatja a dezoxiribonukleinsav nukleotidáiban a hidrogénkötések protonjainak sebességét.
I. G. Dorfman szovjet fizikus hipotézise az erős mágneses tér hatásait az anizotrop molekulák (enzimek, nukleinsavak) térbeli irányítottságának megváltozásával, a gyenge mágneses tér hatásait a szövetek bioáramritmusának megzavarásával magyarázza.
Számottevő lehet a mágneses tér hatása az élő szervezetben található vízre. Már a XVIII. században is értek el gyógyhatást olyan vízzel, amelyiket előzőleg mágnessel kezeltek. A „mágnesezett víz “ rendkívüli biológiai és fizikai tulajdonságai nemcsak a „tiszta“, hanem az alkalmazott műszaki tudományoknak is egyik legérdekesebb kutatási területe.
Varga Márton ezelőtt mintegy kétszáz évvel még nem szerezhetett tudomást arról, hogy már jóval Galenus előtt a káldeusok és az egyiptomiak rendkívüli gyógyhatást tulajdonítottak a mágnesnek. Ez a több évezredes sejtés a modern tudomány fényében új értelmet nyert. Ha nem is csodagyógyszer, a hozzáfűződő kutatómunka eredményei kétségtelenül hozzájárulhatnak az élet biológiai értelemben vett jobbátételéhez.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 40. számában, 1975. október 3-án.
