FORRÁS: ORBÁN VIKTOR FACEBOOK-OLDALA
Néhány hete már monitorra vetettem egy kis jegyzet első sorait, amely a Trump–Biden-tatatandem első nyilvános vitáját hivatott volna elemezni az én keresetlen stílusomban, ám az exelnök ellen elkövetett merényletkísérlet csendes együttérzést generált lelkem legmélyebb bugyraiban. Nemcsak mellbe, hanem fültövön is vágtak a pennsylvaniai Butler városka nagygyűlésén süvítő halálos lövedékek, így elálltam az írás folytatásától. Hanem aztán olyan események történtek, amelyek újra csatasorba állították karcos gondolataimat. Biden elnök feladta az újrázásért folytatott küzdelmet, azon nyomban ajánlva maga helyett alelnökét, Kamala Harrist mint új, friss potenciális elnökaspiránst. Néhány nappal később a Tusványos nevű csapatépítőbulin pedig Németh Zsolt one man show-ját tekinthette meg a publikum: Németh képviselő a halántékára erősített cetlivel vállalt szolidaritást Trump elnök úrral, és ingerelte egyben harsány nevetésre a kétmillión kívüli világot.
A Fidesz örökös külügyérének infantilis bolondozását hagyjuk is most, vigyázó szemünket vessük az amerikai Demokrata Párt üdvöskéjére, Harris alelnök asszonyra, aki a néhány nap múlva kezdődő chicagói demokrata jelöltállító konvención válhat hivatalosan is Trump ellenfelévé az elnöki pozícióért vívott harcban.
Néhány éve jelent meg magyar fordításban Dan Morain sacramentói újságíró könyve Kamala útja (Cor Leonis Kiadó, 2021) címmel, amely inkább szakmai oldalról mutatja be az egykori kaliforniai legfőbb ügyész életét, egészen a Joe Biden-nel történő együttműködésének kezdetéig. A kötetet újra fellapozva, érdekesnek tűnhet a szerző egy-két megjegyzése ma is. Az alelnök kudarccal végződött 2020-as demokrata előválasztási kampánya után (elfogyott a pénz, és a kommunikáció is improduktív volt) a szerző így fogalmazott: „…Harris nem tudta világosan megfogalmazni, miért szeretne elnök lenni azon túl, hogy mindenáron le akarja győzni Trumpot.” (285. oldal) Valami ilyesmi a helyzet most is, és nem valószínű, hogy az újdonsült elnökjelölt újra elköveti ezt a hibát. Ráadásul az elmúlt napok egyes amerikai közvélemény-kutatásai Kamala Harris elsőségét mutatják a kulcsfontosságú „csatatérállamokban”, ami legalábbis óvatosságra kellene intse a Trumpot istenítő magyarországi hangokat.
Erről azonban szó sincs. A miniszterelnökünk, a Fidesz és adófizetői pénzen kitartott pereputtya hónapok óta el sem tud képzelni más eredményt, csak azt, hogy november 5-én Donald Trump nyeri meg az amerikai elnökválasztást. Mintha az adócsalás és más egyéb köztörvényes bűncselekmények miatt bíróság elé állított félnótás ingatlanügynök egy krumplibogárral venné fel a harcot a poszt eléréséért. Az átlag fideszes szavazó a legutóbbi időkig Trumppal kelt, Trumppal feküdt még akkor is, ha azt sem tudta, nevezett személyt eszik-e vagy isszák. Habár Donald szellemi képességeiben maga Orbán Viktor sem száz százalékig biztos, hiszen tusványosi beszédében csak remélni merte egy félmosoly kíséretében, hogy a rajongott idol megtalálja majd Transylvaniát a térképen, bizalma iránta így is határtalan, és az eljövetelét annyira várja, mint többmilliónyi magyar ember az ő elmenetelét.
De hát nem azért amerikai elnök az amerikai elnök, mert tudnia kellene például, hogy Colorado állam nem határos Mexikóval (néhány éve egy gyűlésen határvédelmi falat ígért Mexikó és az USA határára, amely szerinte ily módon Colorado államban fog felépülni). Kamala Harris színre lépésével azonban mintha megritkultak volna a Donald Trumpnak szóló szerelmes üzenetek a propagandamédiában, sehol egy térdre ereszkedő pesti srác vagy egy Trump-lábnyomot csókolgató megafonos. Úgy tűnik, Harris bevett néhány számmal a Fidesz-burzsoázia lötyögő mellényéből.
Számomra a legfeltűnőbb miniszterelnökünk hónapok óta tartó szerelmi násztáncában az olyannyira féltett szuverenitásunk totális feladása. Hiszen mi más is lehetne az, hogy a magyar költségvetés tervezését, Magyarország fiskális mérlegét, az állampolgárok pénzügyi biztonságát egy másik állam politikai eseményéhez kötjük, ha nem állami függetlenségünk súlyos semmibevétele? Illetve felvetődik egy másik, hasonlóan nehéz súlyú kérdés: mi van, ha nem Trump nyer? Tekintettel arra, hogy a republikánusok programját a Fidesz agytrösztje is írja (béke poraidra, USA!), ez a kimenetel könnyen megvalósulhat. Orbán nem is 19-re, hanem 20-ra húz lapot felelőtlen és átgondolatlan világpolitikai manőverezéseivel. A fene bánná ezt, ha csak a saját bőrét vinné a vásárra, de sajnos egy egész ország biztonságával, jövőjével játszadozik nap mint nap, ráadásul úgy, hogy semmit nem tudunk arról (legalábbis mi, „mezei” állampolgárok nem), hogy van-e menekülő útvonal vagy B terv a tarsolyában arra az esetre, ha nem jönnének be a jóslatai. Márpedig általában nem jönnek be, sorolhatnánk a példákat az elmúlt évekből.
Tehát miniszterelnök úr, legyen B terve, szükség lehet rá, ugyanis – tetszik, nem tetszik – Kamala közeledik!
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 33. számának (2024. augusztus 16 – 22.) nyomtatott változata.
