Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
Közös hazánk történelmében számtalan alkalommal volt lehetőségünk, hogy egy-egy – akár nagyon bonyolult és összetett – politikai, társadalmi kérdésben kifejezzük az ország, a nemzet véleményét, álláspontját és persze vélt vagy valós érdekét. Ez természetszerűen soha nem lehet egységes, és a döntéseink hosszú évtizedekig megalapozhatják traumáinkat, akár szégyenünket is. Ugyanakkor vannak olyan – kétségtelenül kevesebb – történelmi helyzetek, amelyekben a bátor, emberséges és szolidáris tettek felszabadítók, gyógyítóan hatnak a társadalomra. A hatalmas történelmi lehetőséget kapó és azt eláruló Orbán-rezsim másfél évtizedes, tudatosan gyűlöletkeltő és hazug propagandáját, a magyar állam szétesését, a nemzet szétszakadását sokan próbáltuk megállítani, de eddig nem voltunk elegen. Az elmúlt egy évben azonban ez az ország megismerte és rengetegen meg is értették a szolidaritás, az együttműködés gyógyító hatásait. Ez a kormány eljátszotta az állampolgárok jelentős részének bizalmát, már nem tudnak olyat tenni, amelyet a többség elhinne, komolyan venne. Ez a bizalmi, társadalmi és politikai válság egyben komoly lehetőséget, súlyos felelősséget is jelent egy másik, felszabadult és élhetőbb ország, egy európai és együttműködő nemzet, a köztársaság képviselői számára.
Miután a közvagyonunkból működtetett állami propaganda ismételten elöntötte köztereinket Európa- és ukránellenes hazugságaival – veszélyeztetve nemzeti érdekeinket –, félszáz kezdeményező után több tízezer ember kinyilvánította szolidaritását, együttérzését az ukrán nép felé. Megmutatkozik egy szerethető és emberséges Magyarország.
És ebben a helyzetben kell feltennünk a következő kérdéseket, és nem hagyhatjuk szó és tett nélkül a kormányzati reakciókat.
Miért gondolja Orbán Viktor, hogy neki mindig és mindenben igaza van? Miért tartja magától értetődőnek, hogy az ukrán néphez intézett levél aláírói „semmibe veszik Magyarország érdekeit”, és „tévesen azonosítják be az Európai Unió érdekeit is”? Ezek szerint nem lenne magyar érdek egy demokratikus és független Ukrajna a szomszédságunkban? Nem állna érdekünkben, hogy a háborút mielőbb egy olyan megállapodás zárja le, amely kellő biztosítékot ad arra, hogy az nem újul ki? Nem kellene az agresszort megbüntetni és arra kényszeríteni, hogy Ukrajnának jóvátételt fizessen, és a háborús bűnöket elkövető katonáit felelősségre vonják?
Szerintünk mindez messzemenően magyar és európai érdek. Ezek nélkül Magyarország és Európa népeinek biztonsága aligha garantálható, és ez a követelés felel meg az aláírók morális és humanitárius meggyőződésének. Ennél többet a levél nem állít.
Ha a magyar miniszterelnök figyelmesen elolvasta volna levelünket, akkor nem állítana olyasmit, ami nem szerepel benne. A nyilatkozat ugyanis egyetlen szóval sem említi Ukrajna gyors felvételét a NATO-ba és az Európai Unióba. Az aláírók tisztában vannak azzal, hogy addig, amíg tart a háború, ez megoldhatatlan és valóban kockázatos. Épp ezért a levélben nincs is erről szó. Arról azonban igen, hogy nyilvánvaló magyar és európai érdek Ukrajna gyors újjáépítése, ami aligha képzelhető el külső segítség nélkül. Ehhez azonban Ukrajnának erős biztonsági garanciákra van szüksége.
Csak Orbán képzeletében él az a nekünk tulajdonított gondolat, hogy mi még a háború befejezése előtt szeretnénk az EU-ban és a NATO-ban látni Ukrajnát. A levél aláíróit olyasmivel vádolni, amit egyetlen szóval sem állítanak, állam- és nemzetellenes tevékenységgel rágalmazni, azt még csak sejtetni is, hazug, mérgező és aljas cselekedet. Lehet, hogy egyes politikusok közötti vitában ez megszokott eljárás, mi azonban határozottan visszautasítjuk a rágalmakat. Ahogyan azt a minden alapot nélkülöző vádaskodást is, amit a kormánypárt kommunikációs igazgatója engedett meg magának.
Miért gondolja, hogy az igazságos és tartós békét követelő magyaroknak feltétlenül tiszás aktivistáknak kell lenniük? Ki és mi jogosítja fel arra, hogy bizonyítékok nélkül azt sugallja, a nyílt levél ukrán kezdeményezésre született? Ha vannak ilyen bizonyítékai, álljon elő vele, és ne rágalmazzon! És egyébként is, miért kellene minden magyarnak ugyanazt gondolnia az ukrajnai helyzetről, szomszédunk jövőjéről, mint amit a kormány és propagandistái gondolnak? Volt már ilyen időszak a magyar történelemben. Nem kellene annak visszatérnie!
Mi, a népek önrendelkezését tiszteletben tartó, az agresszort elítélő és a háborút elutasító állampolgárok károsnak és elfogadhatatlannak tartjuk Magyarország vezető politikusainak minden olyan megnyilatkozását, amivel a megtámadott ország és lakói ellen gyűlöletet keltenek és a velük szolidaritást vállalókat a magyar érdekek elárulóiként bélyegeznek meg.
Fleck Zoltán, Gerzson János, Horgas Péter, Sz. Bíró Zoltán
Nyílt levelünket tett is kíséri. Adománygyűjtést szervezünk több közösség összefogásával az ukrán kórházak, a sérült, beteg gyerekek részére. Együttműködünk az aHang, a Civil Bázis, az Orvosi Segítség, Ahol Kell Alapítvány, a Polgári Ellenállás tagjaival és minden jóakaratú, békés honfitársunkkal és támogatónkkal. Pénzbeli támogatást hálával és köszönettel ide várunk:
Számlatulajdonos: Orvosi Segítség, Ahol Kell Alapítvány
Számlaszám: 16200010-10068182
IBAN számlaszám: HU57162000101006818200000000
Megjegyzés: „Segítség Ukrajnának”
Kötszereket, vitaminokat az INGA Kultúrkávézóban (Budapest, 1094, Tűzoltó utca 2.) lehet leadni 2025. augusztus 15-éig hétfőn, szerdán és pénteken, 16 és 18 óra között. További információ az említett szervezetektől kérhető. Az adományokról és felhasználásukról hetente beszámolunk.
