Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Túl vagyunk a kormányfő évi rendes pénzégetésén – nem csak kisvasutat nem kapott gyermekkorában, hanem valószínűleg petárdát sem, pedig akkoriban még nem volt tilos, az emberek boldogan hordták be Csehszlovákiából a cuccot -, az élet visszazökken a normális kerékvágásba. A normális kerékvágás pedig ebben az országban az, hogy a kormány és a Fidesz vezetésével nem csupán politikailag, gazdaságilag és vallásilag trappolunk visszafelé az időben.
Eddig is feltűnt, de tegnap a biztosítékot is lecsapta nálam az, amivel eddig is szembesülhettem, de nem akartam vagy talán nem mertem. Szijjártó Péter tájékoztatta a sajtót valami nem túl fontos ügy kapcsán, közben valamelyik ott ténykedő sajtós barom folyamatosan azt motyogta, hogy ő bizony nagyon megbaszna valakit, aki ott végezte a munkáját. Így, szó szerint. A Telex rákérdezett a Külügyminisztériumnál, hogy ki volt a kanos illető, mire azt a választ kapták, hogy: Az önök kollegái, a sajtótájékoztatóra meghívott sajtómunkások beszéltek egymás között bunkóságokat. Hogy ezt miért tették, őket kérdezzék. (Telex)
Az eddigi információk szerint sajtómunkások nem, csak propagandamunkások voltak hivatalosak az eseményre, de lényegében mindegy, ez aztán nem arról szól, hogy valaki kormánypárti vagy ellenzéki. Mindjárt ez után olvasom a következő jó hírt: Nadrágszűkítő fotó készült Szandiról. Ez a Nuus nevű nemtommiről, talán bulvárlapról származik, és igen, pontosan azt jelenti, amire elsőre is gondol az ember; Szandi olyan jól néz ki bikiniben a kora ellenére – nem százéves, csak negyvenvalahány -, amitől feláll a férfiak farka, ettől lesz szűk a gatya. Én nem tudom, hogy másokat is zavar-e a dolog vagy csak engem, de engem nagyon. Normáliséknál nehezen elképzelhető, hogy társadalmi konszenzus legyen abban a kérdésben, hogy a nők használati tárgyak. Magyarországon úgy tűnik, teljesen normális nem csak az, hogy a konyhában van a helyük és gyerekeket kell szülniük, de az is, hogy bárhol és bármikor kihozhatják a teremtés roggyant koronájából az állatot. Mert nekik jogukban áll állatként viselkedni. Nálunk már teljesen rendben van, talán még büszkén ki is húzza magát az az útszéli tahó, akinek az jut eszébe egy nőről, hogy megbaszná vagy éppen nem baszná meg. És ezt még ki is mondja hangosan, alighanem sikert aratva a körülötte sertepertélő kollégái körében. És az a baj, hogy ez nem kirívó eset, hanem napról napra megszokottabb. És az a baj, hogy meg is szokjuk. Az a baj, hogy nem csak egyes férfiak, de nők is részt vesznek ebben a förtelemben.
Ez már nagyon messze van attól, amit egyenrangúságnak lehetne nevezni. A kérdés csak az, hogy más is így látja-e és ha igen, miért tesz úgy mindenki, mintha ez így rendben lenne. Töprengek azon, hol volt az a pont, amikor minden átfordult ilyen beteg, torz irányba. Amikor a nyolcason először neveztek maszturbációs segédeszköznek egy nőt azért, mert a férje politikai ellenfél volt? Amikor Orbán azt mondta, hogy egy nő nem elég erős ahhoz, hogy vezető politikus legyen? Esetleg akkor, amikor az egyházzal összefogva nekiálltak visszaforgatni az idő kerekét, és a nők helyét pontosan kijelölték? Megint. Amikor az ellenzék lejáratásának egyik eszköze lett a nő, konkrétan a liberális nő, aki szar anya akkor is, ha egyáltalán hajlandó gyereket vállalni – de általában nem akar, mert önző picsa –, amikor a szingliket és gyermekteleneket tették a középpontba? Amikor összeszámolták, hogy a nyugati női politikusoknak hány gyerekük van? Amikor azon pörgött mindenki, hogy valamelyik seggnyaló propagandista kinyilatkoztatta, hogy csak a jobboldali nők igazi nők? Innen jutottunk el oda, hogy Orbán kiválasztottjai – konkrétan Varga Judit és Novák Katalin, akik alighanem azért kerültek oda, ahova, mert már kínos volt a nemzetközi politikában, hogy nincs női vezető politikus Magyarországon – a gyerekeikkel kezdtek el kampányolni? Amikor Novák még államtitkárként azzal gyűjtötte a lájkokat, hogy éjjel stoppolja a zoknit, süti a nem tudom mit? Amikor Dobrev Klára és a többi ellenzéki női politikus szépsége vagy a női báj annak hiánya volt a központi téma a pártmédiában?
Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy most itt tartunk. Hogy a propagandalapok legbűzösebbike úgy próbálja bizonyítani a Pártnak a hasznosságát és olvasottságát, hogy csupasz női testeket mutogat? Eljutottunk oda, hogy ítélkezni lehet egy nő fölött, ha nem akar férjet, nem akar gyereket, ha karriert épít. Ez lenne a jobboldali, keresztény, konzervatív normalitás? Eljutottunk oda, hogy egy magából kifordult fasz hosszasan hajtogatja, hogy ő megbaszná az éppen kinézett nőt, és senki nem törli pofán. Ott tartunk, hogy amelyik nő sikeres, az alighanem leszbikus. És ez nem fog javulni, ellenben romlani fog. Mi lesz a következő? A nők nem járhatnak iskolába? Nem vezethetnek autót? Nem dönthetnek a saját sorsukról, életükről? Most be lehet nekik szólogatni, hamarosan tapogatni is lehet, aztán aki túl rövid szoknyát vagy mélyebb dekoltázst visel, az szabad préda az első útba eső bokorban?
Mi a faszt csinálunk mi? Hová tartunk? Tényleg ennyi, tényleg ilyen lesz a jövő? Nőnapkor virág, a többi napon megbaszható kanca? Mi az, amire egy nő ne lenne képes, a villanyszereléstől a sziklamászásig, az autószereléstől az agysebészetig? Komolyan annak a nőnek van csak értéke, aki jobboldali és legalább három gyereket szült, istenien főz, takarít, mos, ápolja a beteget, neveli a gyereket és az ágyban is jól teljesít, de közben a haja tökéletes ondolákban omlik a gömbölyű mellére? Mást kérdezek; a gyerekszülést leszámítva mi az, amit egy férfi nem képes elvégezni a házimunkák közül? A szülőképes korban lévő, megfelelő csípőszélességgel rendelkező nő hány tevét ér? Innen merre tovább? Hol a történet vége? Egyszer már elindultunk a jó irányba, már majdnem partnernek tekintettük a nőket, egyenrangú feleknek, de ez mostanra elmúlt. Ebben mindannyian bűnösök vagyunk. A keresztény egyház, a kormány, a propaganda főként, de azok a nők és férfiak is, akik elviselik, eltűrik, még ha maguk tevőlegesen nem is vesznek részt ebben az ocsmányságban. Ezernyi szempontból haladunk a legsötétebb középkor felé, de a nőkkel szembeni aljasságot valahogy mindig kifelejtjük a felsorolásból. Akinek fontos az anyja, nővére, lánya, az talán felébredhetne. Ameddig nem késő.
Elnézést kérek a rendhagyó jóreggeltért, de régen gurult el ennyire, ilyen messzire a gyógyszerem. De nem bánom, mert ideje volt kimondani. Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi szokás szerint hamarosan jövünk vissza az első beszólással.
Kolozsvári Szalonna és Hir-Telen Beszólunk
Forrás: Újnépszabadság
