Javarészt irodalomtörténeti kutatásaim céljait szolgáló, nem valami nagy s tartalmát tekintve is rendezetlen szórványos könyvtáramban nemrég egy Ady-adatot kerestem.
Természetesen nem találtam meg, de rábukkantam helyette egy rendkívül érdekes, általam már rég elfelejtett, másoktól – minden bizonnyal a legtöbbektől – merőben ismeretlen, minden vonatkozásában rejtélyesnek mondható kötetre. Címe: Arcok és harcok Ady körül. Szerkesztője, mert gyűjteményes kötetről van szó – nincs feltüntetve. A szerző nevének szokásos helyén viszont tizenegy név is szerepel, tizenegy, az irodalomban, irodalomtörténetben is ismert név: Földessy Gyula, Gaál Gábor, Csécsy Imre, Balázs Béla, Trostler József, Havas Miklós, Vincze Sándor, Riedl Frigyes, Pikler Gyula, Lukács Hugó, Steinfeld Nándor. A kötet műfaji megjelölése: a fenti szerzők tanulmányai. Sárgás-barna födelén mintegy vonzásul: Tihanyi Lajos ismert Ady-rajza. Kiadója nem szerepel. A Kiadó szokásos helyén: „Lantos A. könyvkiadó jogosítványa”. S a címlap alján a budapesti könyvkiadó árjelzése – román pénznemben: „Ára 60 lej”. Már épp elég rejtélyt fedezhettünk fel ebben a rövid, csak a címlapot érintő áttekintésben is, de a titokzatosság folytatódik a boríték hátlapján, annak ellenére, hogy azon mindössze egyetlen sor, egy nyomdai impresszum van: „Tipográfia Helikon nyomda, Cluj, str. Baron L. Pop 10.” Évszám, kiadó itt sincs feltüntetve. Majd csak belül, a bevezető cikkben találunk évszámot, nem is egyet, egyszerre kettőt. Haladjunk azonban sorjában.
Nemegyszer kértek fel mint Gaál Gábor kortársát, hogy írjak valamit róla. Olyasmit, ami nem közismert. Gaálról azonban sokat írtak már, s minden bizonnyal még sokszor és sokat fognak írni, hiszen munkássága annyira sokrétű, változatokban olyan gazdag és újszerű volt, hogy méltán tekinthetjük az új idők egyik tevékeny munkásának, a ma egyik előharcosának, a szellemi élet alakítójának, a romániai magyar szocialista irodalom megteremtőjének. Ebben a viszonylatában még sok más jelző és meghatározás illetheti, esztétikai, erkölcsi-eszmei próbatételeinek, politikai vitáinak, írói és kiadói erőfeszítéseinek jellemzői, de én most csupán erről a véletlenül újra megtalált tanulmánykötetről kívánok írni, a kötet és Gaál Gábor kapcsolatáról, Gaálnak a kötetben közölt cikkéről. E három tényező érzésem szerint együtt olyan adatokra hívja fel a figyelmet, mind irodalom-, mind művelődéstörténeti, mind kortörténeti szempontból, amelyeket érdemes megörökíteni, ha csak részben újak is a szakemberek és az olvasók többsége számára, akárha éppen csak a feledékenység porát verem le róluk.
Sem Ady Endre régi bibliográfiáiból, sem Gaál Gábor munkáinak e kötet előkerüléséig ismert bibliográfiáiból ilyen vagy hasonló című műre magam sem emlékeztem, helyesebben csak halványan élt emlékemben Gaál Gábornak egy ilyen című kiadványa. Olvasni kezdtem hát újra. És mindjárt a legelején mind többet és többet kezdett jelenteni számomra ez a gyűjtemény. Valóságos élménnyé vált újrafelfedezésének ténye, Gaál Gábor bevezető szavai pedig mindjárt az elején sorról sorra fokozták izgalmam. Ezeket írja ugyanis Bevezetés című előszavában:
„Habent sua fata libelli – mondja a latin közmondás, s ennek a könyvnek az volt eddig a sorsa, hogy senki se tudott róla… A könyv tehát még a könyvárusi forgalomig se jutott el… Idestova tíz évig állott a feledés pókos árnyai közt… Ez a sors nem először sorsa már könyvnek. S ez a sors valójában nem is a könyv, hanem a Gondolat sorsa. Minden európai nép történetében voltak korszakok, amikor hontalanná lett a Gondolat és máglyára került a Könyv. Persze, csak bizonyos gondolat és csak bizonyos könyv. Ez például azért, mert a minden valahai magyar folyóiratok közül legnagyobb jelentőségű HUSZADIK SZÁZAD adta ki a minden valahai magyar írók, literátorok és költők legnyugtalanabbikáról: Ady Endréről.”
Továbbá idéznem se kell: ha nem is árulnak el mindent, valamelyes fényt csak derítenek az elhangzottak a rejtélyekre. Az egy (vagy több) kivágott belső oldal után következő tartalomjegyzék önmagában betekintést nyújt a cikkekbe, tanulmányokba: Földessy Gyula: Ady Endre; Csécsy Imre: Ady és az ifjúság; Balázs Béla: Ady mitológiája; Trostler József: Ady és német fordítói; Havas Miklós: Ady és a napi sajtó; Vincze Sándor: Ady Endre; Riedl Frigyes: Ady és Goethe; Pikler Gyula: Adat a korai Ady-kultuszról; Lukács Hugó: Ady Endre álarcai; Steinfeld Nándor: Feljegyzések Ady Endréről. Valóban nem valamely különös új forradalmiságot hozó cikkek. Nem lázonganak, nem lazítanak. De mindet Ady barátai, legjobb ismerői, kortársai írták, ők szólnak, beszélnek az általuk legtisztábban látni vélt emberről, költőről, szellemóriásról. Higgadt, nyugodt, tudományos szavakkal szólnak, szállnak az olvasókhoz. Mégis olyan veszélyesnek tartották 1929-ig (s még azután is) minden magyar hatóságok az e nagy ember, ez igaz szellem vonásait, lelkiségét, szellemiségét kereső írásműveket, tanulmányokat, hogy ez a – kétségtelenül a Huszadik Század emlékszámának tekinthető – kötet csak 1929-ben jelenhetett meg – Romániában.
A kötet külső és belső jellegzetességeiről eddig csupán adatszerűen beszéltem. De ezekből a tényadatok-ból kiütköznek egyéb érdekességek is.
A művet például bizonyosan nem Kolozsvárt szerkesztették, egyetlen akkori kolozsvári író nincs szerzői között. Szerkesztője is minden bizonnyal a Huszadik Század szerkesztőségéből való. Személyéről vagy személyeikről Gaál bevezetője nem világosít fel.
A mű megjelentetése, napfényre hozatala mégis minden kétséget kizáróan Kolozsvárra utal. A címlap ugyanazt mondja, hogy Lantos A. könyvkiadó jogosítványa, ez az állítás azonban nem egyértelmű. Az eredeti kiadót is sejthetjük. A Huszadik Század. De a Huszadik Század 1919-ben megszűnt. Akkor ki és hol adta ki, melyik nyomdában nyomtatta, ez volna a döntő kérdés. A hátsó borítóoldalon szereplő „Tipográfia Helikon nyomda, Cluj, str. Baron L. Pop 10.” éppúgy nem egyértelmű, mint a Lantos jogosítványa állítás. Létezik ugyan már ezekben az években, mint tudjuk, a marosvécsi Helikon társaság, megjelenik az Erdélyi Helikon című folyóirat is, de nyomdájuk nincs. Kolozsvárt a Baron L. Pop utca 10 alatt viszont tényleg működik egy nyomda, a Marton Ernő szerkesztésében és kiadásában megjelenő Új Kelet című napilap Fraternitas nevű nyomdája. A nyomdai jelzés tehát nem okvetlen bizonyító érvényű, mindenesetre a legkevésbé sem utal esetleges 1919. évi nyomásra, a cenzúrára, a betiltásokra. Hol és mikor nyomták tehát? Budapesten? Ha ott, hogyan került Kolozsvárra? Levitte volna valaki a kész íveket? Vagy a matricákat? Vagy csak a kéziratokat vitte le valaki – és ki? –, s tényleg Kolozsvárt állították volna össze egészében vagy részben a kötetet? Mindenképp bátor, vakmerő vállalkozás volt azokban az időkben, amiért vállalnia kellett valakinek a felelősséget jogilag éppúgy, mint anyagilag. Akár így, akár úgy történt ez a kalandos és kockázatos vállalkozás, az elismerés a Bevezetőt író Gaált illeti. Még akkor is, ha ebben Ady és a Huszadik Század hívei, barátai támogatták. Legfőbb támogatója minden bizonnyal maga Marton Ernő főszerkesztő volt, aki nyomdája nevét is hajlandó volt erre az alkalomra megváltoztatni, s egy más vállalkozás, intézmény nevét venni fel a látszat kedvéért.
Ennyi kétség, bizonytalanság, tagadás után megpróbáltam néhány bizonyítékot, tételes állítást is egybegyűjteni. Legelőször Becsky Andort, Gaál Gábor és a Korunk egyik legrégibb munkatársát kerestem meg. Gondoltam, feltétlenül tud valami bizonyosat a szóban forgó gyűjteményes mű történetéről. Sajnos, nem emlékezett semmi ilyes Gaál Gábor-műre. Felhívtam Gaál egykori szerzőtársát, Benamy Sándort, ő sem tud erről a kiadványról, mint ahogy Ábel Olga újságíró, Benamy Sándor felesége, aki akkortájt az Új Kelet munkatársa volt, sem emlékszik ilyen Gaál-műre, sem pedig a nyomdanév változatára.
Áttekintettem újra az Ady-bibliográfiákat. A rendelkezésemre álló könyvészeti adatok közt nem szerepel az Arcok és harcok Ady körül. Ellenben a Magyar Irodalmi Lexikon Ady-cikkének bibliográfiájában rátaláltam a következő érdekes, kétségtelenül nyomramutató irodalmi jegyzetre: „Életéről számos értekezés… stb… jelent meg: Fontosabbak: A Huszadik Század emlékszáma (1919). ” Ez az emlékszám az, amely Gaál szerint legalább akkor és a szokásos keretek között nem jelent meg. Feltehetőleg ez jelent meg viszont Kolozsvárt, illetve kerülhetett ott valamiképp rejtett forgalomba.
Legnagyobb igyekezetem közben jutott el Budapestre Tóth Sándor tanulmánya Gaál Gáborról, a Korunk szerkesztőjéről. Ennek 284. oldalán találtam rá a következő, megint csak érdekesnek mondható, de nem mindent tisztázó bibliográfiai adatra: „Bevezetés az Arcok és harcok Ady körül című kötethez. Lantos A. könyvkiadó. Kolozsvár (é. n.) 3–5 p. aláírás: Gaál Gábor. Ennél tovább már egy tipográfiai vagy tipológiai szakvélemény nem juthat, nem összehasonlítás sem vezethet a könyv tízéves bolyongásának, Lantos budapesti könyvkiadó kolozsvári szerepeltetésének, Gaál Gábor a bevezető beismerésein túli közreműködéseinek, a Fraternitas helikoni impresszuma kérdésének tisztázásához. De még ha más forrásból nem is kapunk megnyugtató választ e kérdésekre, akkor is érdekes kortörténelmi adalék, művelődéstörténeti pillanatkép, irodalomtörténeti ritkaság, divatos kifejezéssel élve, eszmetörténeti korkép már annyi is, amennyit e könyv vándorlásáról tudunk. Korképe annak, hogy milyen utat kellett megjárnia a szellemnek ahhoz, hogy hatni tudjon, hogy megmutathassa magát az Embernek, annak, hogy milyen kerülőt kellett tennie az emberi Gondolatnak, hogy megint az Emberhez térhessen meg. Talán már ennek a megmutatásáért is érdemes volt leverni a port e könyv lapjairól.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 22. számában, 1973. június 1-én.
