Egy tizenötéves fiút lopáson kaptak egy floridai üzletben. Szökési kísérlete közben egy polcot is felborított.
Az ügyet tárgyaló bíró megkérdezte a fiút: „Valóban elloptál valamit? Kenyeret és sajtot loptál, és felborítottál szökés közben egy polcot?”
A fiú szégyenkezve, lehajtott fejjel így válaszolt: „Igen.“
Bíró: „Miért loptál?“
Fiú: “Szükségem volt rá.”
Bíró: “Nem tudnád megvenni ezeket lopás helyett?”
Fiú: “Nem volt pénzem.”
Bíró: “Kérhettél volna szüleidtől pénzt.”
Fiú: „Csak anyám van, betegen fekszik az ágyban, és nincs munkája. Neki loptam a kenyeret és a sajtot.“
Bíró: „Nincs munkád?“
Fiú: „Egy autómosóban dolgoztam. Szabadnapot vettem ki, mert segíteni kellett anyámnak, ezért kirúgtak. ”
A bíró befejezte a kihallgatást és kihirdette az ítéletet:
“A lopás szégyenletes bűncselekmény. A kenyérlopás különösen az. És mi itt mindannyian felelősek vagyunk ezért a bűncselekményért. Ma ebben a teremben mindenki, beleértve engem is, felelős azért, hogy egy gyereknek kenyeret kell lopnia. Ezért az összes jelenlévőt 10 dolláros bírsággal sújtom. Senki nem fog innen távozni, amíg ki nem fizeti a 10 dollárt.“
A bíró kivett egy 10 dolláros bankjegyet a zsebéből. Aztán írt még egy határozatot:
“Ezen felül bírságot szabunk ki a kérdéses üzlet tulajdonosának, 1000 dollárra büntetem ezért, mert átadta a a rendőrségnek az éhes fiút. Ha egy órán belül nem fizeti ki a bírságot, a boltja zárva marad.“
A jelenlévők átadták a fiúnak a hallgatóságtól összegyűjtött pénzt.
A bíró hozzátette: “Ha valakit kenyérlopáson kapnak, az a közösség, a társadalom és az állam felelőssége. Minden polgárnak szégyellni kell!”
Forrás: Tallahassee Democrat, Újnépszabadság
