Stumpf András publicisztikája a Válasz Online-on.
„Nem a politika csúcsa szól oda. Ez inkább a harmadik-negyedik vonal. Túlteljesítő emberek, akik féltik a munkájukat, ezért inkább kivágják a műsorból, vagy meg sem hívják azt, aki politikailag nem tetszik a főnöküknek…” Ez volt a megfejtés szerda délután a Music Hungary Konferencián, amikor arról beszélgettem művészekkel, van-e cenzúra, öncenzúra itthon a popzenészek körében, előfordul-e, hogy inkább befogják a szájukat közéleti ügyekben. (Amúgy igen, előfordul.)
A fenti megfejtés a tanárkirúgásokra is remekül alkalmazható volt éppen azokig a most szerdai pillanatokig. Szeptember végén, amikor a Kölcsey tiltakozó tanárait tették utcára, még úgy-ahogy hihető is lehetett, hogy a helyi tankerületi vezető buzgólkodta túl a dolgot. Még lehetett értelmes embernek tűnve a tanárok fizetésének sokszorosát hazahordó csinovnyik megfelelési kényszerét, nem pedig a hatalom brutalitását látni a kirúgások mögött – hiszen azokat nem követték újabbak, s még egy-két félszeg kormányzati nyilatkozat is elhangzott a tanárok követeléseinek jogosságáról.
Ennek most vége van. Szerdán lett vége, amikor utcára tettek újabb nyolc fővárosi tanárt, amiért munkabeszüntetéssel is tiltakoztak a közoktatásban fennálló állapotok ellen. Ezúttal a hatalom már nevére is vette a kirúgásokat. Pintér Sándor nevére: a belügyminiszter MTI-közleményt adott ki a kirúgásokról és arról, hogy pontosan ezt várja el tankerületi végrehajtóitól.
A gyalázatban részük van persze utóbbiaknak is, de annak egészét rájuk ezentúl nem kenheti már a hatalommal szemben a végletekig jóhiszemű polgár sem. A helyzet egyértelmű: a kormány a héten totális frontot nyitott a tanárok ellen. Statuálja a példát.
A tanár akkor nyissa ki a száját, amikor a frissiben is elavult központi tantervben leírtakat recitálja az egyetlen tankönyvből, amelyet használhat (és amely használhatatlan). Minden egyéb esetben a tanár neve: kuss.
Mindez már csak azért is egyértelmű, mert a kormány egyébként minden eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy a munkabeszüntetéseknek véget vessen – anélkül, hogy a főrendőr gumibotreflexét kamatoztatná. Hiszen a követelések végre pontokba szedve kristályosodtak ki a tiltakozó akciók közben. Nézzük csak, miről is szólnak ezek? Korszerű nemzeti alaptantervről, szabad tankönyvválasztásról, önálló oktatási minisztériumról, érdekérvényesítő sztrájkjogról és normális bérekről.
Semmi, de tényleg semmi nincs ezekben a követelésekben, amit a kétharmados kormány feje néhány nap alatt ne lenne képes megoldani, ha éppen kedve szottyanna kormányozni is a szó eredeti értelmében (amely a közkeletű tévedés ellenére sem egyenlő a pillanat uralásával). Ha energetikai minisztériumot fel lehet állítani a semmiből pikpakk, nyilván fel lehetne oktatásit is. Ott aztán meg is kezdődhetne a tanárok által kívánt valós egyeztetés a használható tantervekről. Szabad tankönyvválasztás… Nos, Semjén Zsolt biztosan szívesen benyújtja egyéni indítványként vasárnap éjjel 11-kor. Jövő héten már törvény is lehetne belőle. A sztrájkjog visszaállítása ugyanennyi meló lenne a jó kereszténydemokrata segedelmével. A bérek… Azokat is meg lehet emelni gyorsan. Az érv, hogy nincs pénz, mert Brüsszel nem ad, pont olyan, mint hogy éppen a svédek, finnek NATO-csatlakozását nincs ideje megszavazni a magyar parlamentnek.
Nem érv, nem is magyarázat, szimplán kaján hazugság. Kaján, hiszen a kormányfő úgy hazudik, hogy pontosan tudja: mindenki más is tisztában van azzal, hogy hazudik. És mégis. Élveteg provokáció, annak fényében különösen, hogy a kormányfő lányához és környezetéhez csak úgy özönlenek az állami tízmilliárdokból felpimpelt szállodák, falubelijéhez és cimboráihoz pedig extraprofit százmilliárdos nagyságrendben, néhol egyszerűen állami ajándékként.
Forrás: Újnépszabadság
