November 29-30-án Bukarestben találkoznak a NATO-tagországok külügyminiszterei. Két napig Románia az atlanti diplomácia irányítóközpontja.
A magyar közönség számára elképzelhetetlen, milyen részletes, korrekt és eleven tájékoztatás folyik Romániában az ukrajnai háborúról s ezzel összefüggésben az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tevékenységéről. Ebben nyilván szerepet játszik az, hogy a NATO főtitkár-helyettese a román Mircea Geoana (nem titkoltan a következő államelnök-választás esélyese), de az is, hogy a legfontosabb hírcsatorna, az Antena 3 magántelevízió partnerségben a CNN-nel egész nap helyszíni tudósításokat közöl, hazai és külföldi szakértőket, politikusokat, magas tisztségviselőket szólaltat meg, köztük gyakran és exkluzív módon az említett Geoanat. Magyarázatok a front állásáról, geopolitikai fejtegetések, kulisszatitkok, adatok, adatok… reggel hattól éjfélig.
Bukarestben most nemcsak a november végi újabb NATO-csúcsnak, hanem a december elsejei nemzeti ünnepnek az előkészületei is a figyelem középpontjában állnak. Ötletesen megtervezték: a katonai parádé egyúttal a Romániában állomásozó, szinte napról napra gyarapodó létszámú nemzetközi NATO-kontingensek és hadi felszereléseik példátlan méretű felvonulása is lesz.
A NATO egykor a kommunista világ elleni katonai szövetségként jött létre, egy ideig nem, de Putyin politikája miatt ismét ellenségének, sőt fő ellenségének tekinti Oroszországot. Putyin agressziója Ukrajna ellen remek alkalmat jelentett számára készültsége fokozására, de stratégiájának átgondolására is.
Érdekes, hogy a tizennégy évvel ezelőtti bukaresti NATO-csúcs – 2008 áprilisában – szintén mérföldkövet jelentett a szervezet életében. Egy előzetes magyar elemzés így fogalmazza meg az egyik akkori legfontosabb gondot: „A NATO és az Európai Unió közötti politikai szintű kooperáció, illetve a valódi stratégiai partnerség kialakítása már évek óta komoly nehézségekbe ütközik.” Ezt a kérdést most Oroszország megoldotta a NATO számára.
2008-ban a bukaresti csúcs rendhagyónak számított olyan értelemben, hogy miközben az ilyen nagy jelentőségű rendezvényekre általában úgy utaznak el a politikusok, hogy a kimerítő szakértői egyeztetések nyomán már elkészült záródokumentumot valamennyi fél ismeri, a csúcstalálkozón csupán hitelesítik és nyilvánosságra hozzák. Bukarestre azonban több kérdés is nyitott maradt. Emlékezetesek a viták Grúzia és Ukrajna meghívásáról. Oroszország ezt határozottan ellenezte, továbbra is saját befolyási övezetének tekintve a két országot. De Franciaország és Németország sem támogatta a két ex-szovjet tagállam meghívását.
Ami a nyolc évvel ezelőtti és a mostani NATO-csúcs között mondjuk hidat jelentett: Amerika fontos szövetségesének tekintette (és tekinti) régiónkat, a kelet-európai régiót, a globális feladatokban pedig Bukarestre azok után is számít, hogy Románia nem ismerte el Koszovó függetlenségét. Már akkor terítéken volt az energiabiztonság kérdése, amely most más súllyal merül fel.
A NATO háromnapos bukaresti csúcsértekezletének egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy meghívták a szövetségbe Albániát és Horvátországot. Arról viszont nem született konszenzus, hogy bevonják Ukrajnát és Grúziát a tagsági akciótervbe (MAP), bár a vezetők egyetértettek abban, hogy egy nap majd ezek az országok is tagok lesznek. Majdnem amolyan „nesze semmi, fogd meg jól”, értékeltek egyesek, elkönyvelve, hogy a 2008-as NATO-csúcsnak a legfőbb vesztese Washington volt, Franciaország, Németország és Olaszország legyőzte az Egyesült Államokat.
A román sajtó akkori beszámolói alapján Románia legnagyobb sikere a bukaresti NATO-csúcson az volt, hogy az észak-atlanti szövetség kiegészíti az amerikai rakétavédelmi rendszert, így Románia is védelem alá kerül. (Az amerikai rakétavédelmi rendszer és annak közép-európai elemei eddig a NATO-tagállamok területének körülbelül csak a 80 százalékát fedték le, Románia területének nagy része pedig “kilógott” a rendszerből.)
Valószínű, hogy most, tizennégy év múltán az akkori több – részvételi stb. – rekordot is megdönti a második bukaresti NATO-csúcs. És az is biztos, hogy egy ilyen megarendezvényből a szervező ország sokat profitál, ehhez a román diplomácia különben is ért. Szerepe, jelentősége a NATO-ban jóideje felértékelődőben van (lásd épp: Geoana főtitkárhelyettessége), most az egybekapcsolás a nemzeti ünneppel, Románia földrajzi és geostratégiai helyzete, a rendezésből adódó előnyök (kapcsolatépítés, háttérbeszélgetések, több szakértő jelenléte az eseményeken, a captatio benevolentiae tehetsége) – mindez a legszebb reményekre jogosítja a jövőt illetően.
A magunk részéről érdeklődéssel várjuk Szijjártó Péter magyar külügyminiszter bukaresti szereplését is.
A szerkesztő megjegyzése
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, rövidítve NATO (angolul North Atlantic Treaty Organisation, franciául Organisation du traité de l’Atlantique nord, OTAN) katonai egyesülés, 30 észak-amerikai és európai ország szövetsége, amelyet a második világháború után, 1949. április 4-én alapítottak Washingtonban. A szervezet célkitűzéseit az Észak-atlanti Szerződés foglalja magában, amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében. Hivatalos nyelvei az angol és a francia. Magyarország – Csehországgal és Lengyelországgal közösen – 1999-ben, Románia – hat másik állammal együtt 2004-ben vált a NATO tagjává.
