Gyermekkorunkban bizonyára sokan hallottuk már ezt a válaszadást nem váró, ámde költőinek mégsem nevezhető kérdést. Az óvoda, iskola udvarán a játékot, a sport világában az edzéseszközt önkényesen elvevő nagy gyerek rendszerint ezzel a kérdéssel mordul rá a meglepett, megszeppent kicsire, a fiatalabbra, a gyengébbre, aki nem érti a szitut. Mármint azt, hogy egyrészt a nagy gyerek kedvét leli a Kicsi bosszantásában, megalázásában, másrészről pedig a nyomorúságos lelkének szüksége van erre az apró örömre. Arra, hogy mutassa, ő itt a valaki, a Kicsi meg a senki. Évtizedes, iskolában és sportban eltöltött tapasztalatom szerint erre általában nem a jó tanuló, példaértékűen sportoló, jól nevelt gyermekek vetemednek. Nekik megvan az örömforrásuk az életben, és arra is tökéletesen emlékeznek, milyen volt kicsinek lenni.
Ennek tükrében még inkább döbbenetes, hogyan süllyedhetett a fentiekben körülírt kisstílű, sérült lelkű fiatal szintjére a sport világában szocializálódó volt sportriporter, Menczer Tamás. Aki nem mellékesen a kormány társadalmi kapcsolatok fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa, mi több, a Fidesz kommunikációs igazgatója, és éppen ebben a minőségében eljárva tette fel a „Mi van, Kicsi?” klasszikust. Ami amúgy kocsmai körökben is dívik, és rendszerint pofozkodáshoz, ütésváltáshoz vezet. A kicsizés szakmailag és emberileg egyaránt vállalhatatlan, ha úgy tetszik, a magyar politikatörténet mélypontja, mégis ragályos kórként terjed a jól megfizetett kormánypárti propagandisták körében szerte az országban, így most már Somogyországban is. Könnyen megállapítható, a kicsizés nem fejleszti a társadalmi kapcsolatokat, hanem megrontja, elmérgesíti azokat.
Bár nem mi vagyunk a kérdés címzettjei, és a „Mi van, Kicsi?”-re köztudottan jobb nem felelni, sokunk nevében most mégis válaszolok.
Kedves Fiatal Demokraták, akik most tapsoltok ehhez a stílus(talanság)hoz! Az van, hogy a pökhendiség, az arrogancia, a Kicsi lenézése és megalázása a csendes többségben ellenérzést szül, és kifejezetten sérti mindazokat, akik a Kicsivel azonosulni tudnak. Az van, hogy 15 év után már nagyon nagyképűek és unalmasak is vagytok, jövőre pedig választások lesznek. Az van, hogy nem érdemes a Kicsit bántani. Mert az idő halad, és a Kicsi nem lesz örökké kicsi.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/8. számában jelent meg február 28-án.
