Amilyen terveket Budapest benyújtott az Európai Bizottságnak, az távolról sem felel meg a korábbi ígéreteknek, és alapvetően nem változtat a magyarországi helyzeten, hiszen a 17-ből csak három intézkedés mondható hatékonynak, írja a Spiegel. Bécsben úgy látják, Orbán ismételten hangulatot kelt a revizionista reflexekkel. Nemzetközi lapszemle.
Mégis eurómilliárdokat veszíthet Orbán – írja Markus Becker, a Der Spiegel brüsszeli tudósítója. Értesülése szerint a magyar miniszterelnök megszegte Brüsszelnek tett ígéreteit, ezért az Európai Bizottság valószínűleg azt fogja javasolni a tagállami kormányok képviselőiből álló Tanácsnak, hogy milliárdos nagyságrenddel csökkentse Magyarország uniós támogatását. Nem sokkal ezelőtt ez még másként nézett ki – írja a Spiegel.
Magyarország megígérte, hogy engedményeket tesz, és 17 intézkedést hoz a korrupció ellen, valamint helyreállítja az igazságszolgáltatás függetlenségét. Magyarország hozzájárult ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtásához – közölte az Európai Bizottság, és ez azt valószínűsítette, hogy a Tanács nem vonja meg a pénzt Magyarországtól.
A Spiegel tudósítója azonban bennfentesnek mondott forrásokból úgy értesült, hogy az, amit Budapest benyújtott az Európai Bizottságnak, az távolról sem felel meg a korábbi ígéreteknek. Eszerint szó sincs mind a 17 intézkedés végrehajtásáról. Néhányat egyáltalán nem hajtottak végre, más intézkedések esetében fontos információk hiányoznak. Bírálók emellett utalnak arra – folytatódik Markus Becker tudósítása -, hogy ha maradéktalanul végre is hajtják mind a 17 intézkedést, alapvetően az sem változtat a magyarországi helyzeten. Az Európai Parlament friss elemzése szerint a 17-ből csak három intézkedés mondható hatékonynak – az összes többi vagy túl gyenge, vagy nem hajtották végre kielégítően, vagy mindkettő.
„Orbán Nagy-Magyarország sállal provokál” címmel, „Revizionizmus” felcím alatt számol be a bécsi Der Standard arról, hogy a magyar miniszterelnök – hivatalosan terjesztett felvételek szerint – Nagy-Magyarországot ábrázoló sálban találkozott búcsúmeccse után Dzsudzsák Balázs futballistával. Az osztrák lap kommentátora megjegyzi, hogy a sálon Burgenland tartomány is Magyarországhoz tartozik.
„Orbán eddig nem akarta odébb tolni a határokat, de ismételten hangulatot kelt a revizionista reflexekkel, és feltűnő megértést mutat Vlagyimir Putyinnak, a Kreml főnökének az álláspontja iránt, amely az Ukrajna elleni orosz támadást az egykori cári birodalom kiterjedésére alapozza” – köti össze az újságíró a sálügyet az ukrán kérdéssel. Idézi Gerhard Mangottot, az innsbrucki egyetem Kelet-Európa-szakértőjét, aki szerint Orbán mind bel-, mind külpolitikai üzenetet küldött a videó közzétételével. Befelé viszonylag olcsó üzenetet, abból a célból, hogy helyeslésre találjon. A provokáció azonban a szomszéd országoknak is szólt, Mangott szerint leginkább Ukrajnának.
A magyar miniszterelnök Kelet-Európában meglehetősen elszigetelődött Putyinnal kapcsolatos hozzáállása miatt – olvasható a cikkben. A Der Standard ismerteti a kijevi, bukaresti és zágrábi tiltakozásokat, majd kitér arra, hogy a bécsi külügyminisztérium ironikusan reagált: „Gyorsan elvégzett kutatással megállapítottuk, hogy Lajtántúl csak száz évnél régebbi térképeken található. Erről az első adandó alkalommal tájékoztatni fogjuk magyar szomszédunkat”.
Az osztrák kormánykoalícióhoz tartozó Zöldek egyik politikusa azonban bocsánatkérést követelt az általa tűrhetetlen provokációnak minősített eset miatt, valamint elítélő nyilatkozat hangzott el az ellenzéki szociáldemokraták és a liberális Neos részéről is. Az Osztrák Szabadságpártnál, amely a Der Standard megfogalmazása szerint évek óta keresi „Budapest erős emberének a közelségét„, Herbert Kickl pártelnök hivatala azt válaszolta a lap érdeklődésére: csak azután adnak értékelést az esetről, hogy Orbán kifejti, mi indította a szóban forgó sál viselésére.
A svájci Neue Zürcher Zeitung arról ír, hogy hetven évvel ezelőtt, 1952. november 20-án kezdődött meg Csehszlovákiában az a látványos, halálos kimenetelű kirakatper, amely korábbi állami, illetve pártfunkcionáriusok – jórészt kozmopolitának és nyugati ügynöknek minősített zsidók – ellen irányult. A fő vádlott Rudolf Slánský, a kommunista párt korábbi főtitkára volt. Őt és tíz elítélt társát felakasztották. A Slánský-per lefolytatása kísértetiesen emlékeztetett a Magyarországon is követett gyakorlatra. Hónapokon át készítették elő, a megfenyegetett, kínzásnak alávetett vádlottaknak be kellett tanulniuk a beismerő vallomást. A valóságos színházi előadásként lebonyolított tárgyaláson töredelmesen bevallották bűnösségüket, gyilkosságokat, szabotázsakciók elkövetését, az államrend megdöntésére irányuló összeesküvésben való részvételt.