Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
H. Szabó Sándor – baráti bizalmasan – Helikopter Sanyi, pályafutása és nagy multú fotós tevékenysége érdekes színfoltja a magyar fotográfia történetének. Különösen, ha olyan ritka légifotósról van szó, mint amilyen ő. Tanulságos végigkísérni történetét: az MTI-hez kerülésének kezdeteit, a légifotózás megkedvelését, később a pálya kényszerű elhagyását, majd a magyar rendőrség emberies gesztusát, aki magához emelte az amúgy is együttműködésében dolgozó, pálya szélére került fotóst, akinek így öregségére nem kellett újabb kenyérkereső pályára lépnie – továbbra is a levegőből, rendőrségi helikopter fedélzetéről készítette jobbnál jobb képeit a magyar valóságról, a magyar tájról.
Nemrégiben Helikopter Sanyi levélben értesített arról, hogy idén februártól sikerült nyugdíjba mennie. „Természetesen a hobbim továbbra is a fényképezés maradt. Fotóimat megosztom veletek, mint eddig” – fűzte hozzá a leveléhez, s azóta is küldözgeti felvételeit, immár tényleg csak a szenvedély kényszerétől hajtva. Számomra, a blog számára immár „családi” esemény ez a hír, s sietek megosztani azokkal, akik e helyet időről időre fölkeresik. Kellemes szépkort, eredményes fotózást, Sándor!
