Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
Még a fotografálás hősi korszakában, amikor épp úgy minden lehetséges volt, mint ma, legfeljebb az emberek nem tudtak róla, a teljesítményközpontú fotózás megteremtette a maga mutatványait és szenzációit. Nemrég bukkantam Szabó Zoltán és csapata nagy kitartással és jó szakmai érzékkel szerkesztett magyar sajtóantológiájában, a www.huszadikszazad.hu-n néhány olyan dokumentumra a huszadik század elejéről, melyek a fotótörténetnek kevésbé az esztétikai, inkább az informatív vonulatában érdemelnek figyelmet. Íme egy fotós bravúr, melyet a korabeli sajtó annak rendje s módja szerint tálalt, megjegyezvén, hogy „készült a Tolnai Világlapja részére, utánnyomás tilos…”
Fényképezés életveszedelemmel
1907 január
A vérbeli fotografust a legnagyobb veszedelem se riasztja vissza, ha valami érdekes felvételre nyílik alkalma. Ennek a határtalan vakmerőségnek ritka példája az a new.yorki jelenet, melynek sikerült fényképét mai számunkban mutatjukbe olvasóinknak.
A fényképész a földtől mintegy tizennyolcz emeletnyi magasságban, egy épülő ház vashálózatának tetején ül és gépével New-York város látképéről készit fényképfelvételt. A széditő magasságban lévő vassinen perczekig élet-halál közt lebeg, meg se fogózhat, mert egyik kezével fogja a gépét, a másikkal pedig beigazitja a felvételt.
A rendkivül érdekes jelenetet a szomszédos ház tizennyolczadik emeletének egyik ablakából fényképeztette le lapunk részére az Underwood and Waterwood londoni és newyorki fénykép-ügynökség. (Cseke Gábor)
