Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
Egy zöld kávéscsésze találkozott egy piros kávéscsészével és jól érezték magukat. Annál is inkább, mivel a zöld csészének piros, a pirosnak pedig zöld csészealja volt. És így valahogy rokonlelkeknek érezték magukat. Összetartozóknak.
Az ilyenek tudják olyan jól eltölteni az időt édes kettesben, hogy megáll körülöttük a világ, elsuhan fölöttük az idő…
Valami effajta történetet sugall nekem Erdély B. Előd ízléses termékfotója, amely a maga kiválóan megrendezett és beállított fény-árnyék játékával megtekinthető volt (egyebek mellett) a székelyudvarhelyi fotóművész egyéni bukaresti tárlatán, Bukarestben. Én magam még a készülő katalógusban bukkantam rá egyéb, a művész által kiállított stúdió- és aktfelvétele mellett, s arra gondoltam, milyen mesterségbeli tudás, műszaki tapasztalat és gazdag portfólió – továbbá a mindezt működtető fotós szenvedély! – szükséges ahhoz, hogy a szigorúan megszerkesztett látvány a könnyedség, az elegancia, az ihletettség hangulatát árassza.
Alkalmam volt Elődtől szakmai előadást hallgatni egy fotótanfolyamon. Valósággal ömlött belőle a tudás, de nem az a papiros ízű, fűrészporfinomságúra rágott, kézen-közön szerzett elméleti duma, hanem a fotózáskor lehetséges helyzetek, megoldások, csapdák, esélyek áthidalásának finom, egyéni receptjei, kis történetek, megfigyelések, bosszúságok, melléfogások elemzése. Egyik a másikba indázott, összefüggtek, a gondolkodó, a dolgok mögé látó, a mindent ízekre szedő, majd egyetlen érvényes látványba összefogó szakember vallomásává váltak előttem.
„Szerencsésnek tartom magam, hogy még filmre is dolgozhattam, saját kezemmel hívtam elő a felvételeket. A saját ötleteim alapján kísérletezhettem a filmhívások során” – vallja katalógusában Erdély Bálint Előd. Aki szeretné őt beskatulyázni valamely irányzatba, kemény fába vágja a fejszéjét. A fiatal fotóművészt minden érdekli, mindent kipróbál, a dokumentumfotózástól (emlékezetesek a székely falvak jelenét és a cigánysorsot dokumentáló tárlatai) a legmerészebb kísérletezésekig.
