Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
Van valami érdekesség egy borospincében? – kérdezném magamtól, de még mielőtt megtenném, tudom a választ is.
Mégpedig azt, hogy – van.
Az érdekesség a bor maga.
Bár a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy borospincében borra leljen az ember, s a szenzáció inkább az lenne, ha egyiptomi múmia nézne velünk farkasszemet a pincehomályból, ez a felvétel, mely a kolozsvári Fotofilm professzionális stúdió (feltehetően) második világháború elején üveglemezre készült kolozsvári
reklámsorozatának egyik darabja. A „kicsi magyar” világból dokumentálja a nevezetes Ursus söröző borpincéjének kínálatát.
A képen látható hordók szerint a szemlélővel szemközti főhelyen trónoló, 1931-es Steininger lehetett a fő attrakció, alatta a még kisebb Erdélyi Aszú, fölötte pedig egy 1934-es Rizling… 1934 „lenyomozhatóan” még Szürkebaráttal kínálja magát, a legtöbb
viszont a 37-es, 38-as évjárat. Persze, a kis helyi szenzáció sem hiányzik e reklámfotóról,
mégpedig az, hogy ez egy söröző pincéje, viszont hiányzanak róla a söröshordók. Úgy látszik, azok annyira közönségesek és említésre se érdemesek voltak, hogy elegendőnek látszott, ha az üzlet elnevezésében szerepelnek.
Ha nem csal az emlékezetünk, már annak idején is a „Sör, Bor, Pálinka” fixmenü dívott minden italmérésünk ajtaján, függetlenül attól, hogy borozónak, sörözőnek vagy köpködőnek hívták…
