Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
Almásy László gróf azóta lett rendkívül titokzatos jelenség, amióta a világ megismerte Az angol beteg című filmet s benne azt a furcsa főhőst, akinek életrajzi adatait a neves magyar földrajzi felfedező és térképész regényes életútja nyomán fércelték össze.
Igazság szerint a gróf nem azért fontos ember az utókor számára, mert különféle szerelmi bonyodalmak és ellentmondások hőse le(hete)tt, hanem mert nála kevesen ismerték jobban a sivatagot, annak térképészetét és természetrajzát, történelmét és geológiáját, s bár élete nem nélkülözte a váratlan fordulatokat, mi maradjunk meg az ő élete hasznos tanúságainál.
Egyik fennmaradt könyve, a Magyar Elektronikus Könyvtárban is elérhető Levegőben… homokon (42 képpel. Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság, nyomták a Franklin-társulat nyomdájában) tulajdonképpen ennek az életútnak a hasznát és értelmét vázolja, s megtudjuk belőle, hogy „hat esztendő alatt végigjártam autón és repülőgépen a Libya sivatag legnagyobb részét. Nincsen olyan homoksíkság, olyan sziklahegység vagy sivatagforrás, Siva oázis és El Fasher, Kufra és Vádi Halfa között, amelyet fel ne kerestem volna. Hogy ez mit jelent, arról csak a térképre vetett tekintet nyújthat fogalmat. Mint automobilszakértő kezdtem, mint térképész és régész folytattam. Munkámat nem koronázta mindig siker, nem egyszer visszavonulásra kényszerültem, és volt, amikor már-már feladtam a reményt, hogy viszontlássam az Élet Birodalmát. De voltak olyan napok, amelyeknek emlékét semmiért sem adnám…”
A könyvben szereplő fotók képi tanúságai a sivatagi életnek. Az egyik képsor – ebből emeltem ki két fotót a könyv nyomán – azt a munkát dokumentálja, amit a sivatagban folytattak Almásy korában, hogy vízhez jussanak a szomjazók. A líbiai sivatag különösen adakozó volt ilyen tekintetben: már egy méternyi ásás után is felkínálta a homok mélyén rejlő víztartalékait.
Almásy László könyve egyik kedves olvasmányom, szívesen lapozgatom elektronikus úton, s arra intem az olvasót, hogy inkább neki higgyen, mint a grófról keringő legendáknak. A kétes sztorik mindig a szájtáti közönség fantáziáját hivatottak kielégíteni, vajmi kevés közük van az élet valós fordulataihoz…
