Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
1938 novemberében a The National Geographic Magazine akkori legújabb számában bizonyos Dorothy Hosmer bőséges fotóanyaggal tüzdelt útirajzban számol be arról, mily kalandos utat tett meg azokban az években Romániában, méghozzá kerékpáron (An American Girl Cycles across Romania). Írása a nagy tekintélyű, népszerű tudományos folyóiratban is, ma már ritkaságszámba menő archív anyag.
Az igen fiatal, csinos kalandornő Cernăuţi-nál lépett be az országba, s mindjárt lenyűgözi a moldvai templomok és kolostorok világa, de megfordul Bukarestben is. Később meg különösen a szász-román-magyar együttélést illusztráló erdélyi tájakon (Nagyszeben, Nagydisznód, Gernyeszeg, Beszterce, Gyulafehérvár, Kolozsvár stb.) időz el s készít igen jó minőségű úti felvételeket, amelyeken mindenek előtt az ember szerepel a középpontban. Érdeklődéssel fordul a karakteresen pittoreszk cigánytársadalom felé is.
Szövege kevésbé a friss élményekre, inkább a Romániát lakó népességek együttélésére vonatkozó történelmi és demográfiai információkra összpontosít, az élet megörökítésre váró pillanatait elsősorban a fényképezőgép objektivjére bízza. Útjának ez a hozadéka valódi fotótanúkat őrzött meg számunkra, köztük találkozását egy korban hozzá közel álló román nemzeti viseletbe öltözött szépséggel a Szeben melletti Resinár (Răşinar, németül Rechinar – a 16-18. században Nagyszeben román jobbágyfaluja) községben. Háttal, a biciklit tartva maga Dorothy áll…
