Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
A várakozás hálás téma a fotósnak, hiszen nyugodtan kivárhatja a megfelelő látványhoz szükséges alkalmas pillanatot.
Ilyen szempontból az állomások jelentik az egyik legfontosabb vadászterületet, bár valamikor ajánlatos volt a vasút környékét elkerülni a fényképezőgéppel bánni szándékozó polgárnak, mert könnyen hivatali titkok alattomos megszerzésének gyanúja vetődhetett rá.
A vasút sokáig, egészen a romániai rendszerváltásig stratégiai felvonulási területnek számított, amit csak különleges engedéllyel fotózhatott a hivatásos fényképész (a többi mehetett a szeme világába…).
1990 után fellazult ez a fajta fegyelem, ami nem csak abban nyilvánult meg, hogy ma már a kutya se kérdi, mit keresünk fényképező masinával a kezünkben mondjuk a csíkszeredai állomáson, de maga az intézmény is elhanyagolt, lerobbant, sokat veszített a jelentőségéből.
Ma már nyilvánvaló, hogy aki fotózik, a várakozókat és környezetüket örökíti meg. Úgy, ahogy Molnár Attilla tette ezekkel a gyanútlan anyókákkal, akik közül mindegyik más-más testtartásban, arckifejezéssel, átéltséggel üli meg az egyforma, kényelmetlen, rideg műanyagszékeket, tartja kézügyben az elmaradhatatlan szatyrát, ami sorsának egyfajta kelléke volt és marad.
