Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
Giccseket termő életünkből küld jelzést ez a jól ellesett életkép. Szinte telitalálat, hogy a kiöltözött esküvői menet kavargása helyett csak ezt, a ragasztószalaggal a menyasszony gépkocsijára illesztett babát örökítette meg (a többit örökítse meg a sarki fotográfus, azért van neki működési engedélye és stúdiója!).
Csomafáy Ferenc egyik sikerült riportképe ez az RMSZ-korszakból, amikor is a szerkesztőség szivós harcot vívott azért, hogy fotóriporter munkatársa belássa: beosztása, sajátos munkája semmivel sem kevesebb a szavakkal hadakozó riporterekénél.
Feri egy kicsit mindig úgy kezelte a fotó műfaját, mint ami számára kényszeres, pótcselekvéses foglalatosság. Persze, az ilyesmiben dönteni mindenki maga az illetékes, de az eredményt tekintve, személyesen élénkebben emlékszem ilyen és ehhez hasonló Csomafáy-életképekre, mint sajtóinterjúira, beszámolóira.
A szövegek – könnyen elpergő, betűkké málló gyöngysorok. A képek az igazi idő-tanúk.