Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
A hőskori – a romániai rendszerváltás előtti – Premfotó verseny idején Morvai Pál felvételei jelentették (több más alkotó mellett) a lírával, látvánnyal szakitó, köznapian szürke elemek beemelését a fotográfiába.
A nagyváradi fotós akkoriban inkább látleleteket készített – mintha helyszínelő fotókat – életünk mellékes, díszletszerű, a pótcselekvés révén azonban sok életsorsban s általános életvitelben kulcsszerephez jutó elemeiről.
Ilyen a mindent bekormozó, befüstölő, bepörkölő, bekátrányozó, bebüdösítő szenvedélyes dohányzás, az akkori „szolgálatos” kapadohányok, az intenziv füstölés kényszeres divatja.
Tudom, értelmiségi közegben ezt úgy fogadtatták el a közvéleménnyel, hogy az ember a munka stresszét legyűrendő, bocsánatos gesztus gyanánt rá-rágyújt olykor egy koporsószögre, tehát aki munka közben füstölgő embert lát maga előtt, az ne arra gondoljon, hogy az ipse milyen feltűnő módon és pofátlanul szennyezi a környezetét, hanem hogy szegény feje milyen intenziven épiti a derék emberarcú társadalmat…
Ez a kényszeres, keserű képmutatás mind ott van Morvai Pál antologikus fotóján, amely a Premfotó és a Sötétkamra (Előre) rovat egyik megbecsült munkája.