Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
Elekes Feri, egykori kenyeres pajtásom az Ifjúmunkásnál, akárcsak öccse, Elekes Károly grafikus – aki az itt látható fotót elkövette hajdanában-danában, nem szégyelik azt a múltat, ami nem volt olyan dicsőséges, ahogy azt valamikor állitották, de annyira dicstelen sem, mint amilyennek ma szeretnék elhitetni. Tény, hogy abban a múltban – apáink-nagyapáink idején – még emberek éltek az ilyen udvarokon, ahol nem sok a fű, sőt, inkább a kő az, ami sok, de hát a sár ellen az tökéletesen megfelelt, seperni is könnyebben lehetett, mint az összekapirgált udvar földjét.
Feri a következő ajánlással küldte el nekem a fotót:
„Régi kép ez, a Magyariék udvarán készítette öcsém, s most lemásolta nekem. Magyari Pista csípőretett kézzel áll, otthon van, talán ezért… Nézd meg azt az udvari világot, s az összevissza-köveket ! Szép kis gazon, mondhatom… Fogadd ajándékként, a gyűjteményedbe. Én odatettem a blogomba, legyen valahol. Mert se Magyari, se apám nem tárgyalja többé a világ dolgait.”
Igy van ez, itt is, ott is felbukkannak fotóink, életünk tanúi, küldözgetjük őket egymásnak, cserélgetjük a látványt, de mindig ugyanott kötünk ki, ahonnan indultunk: a tanúságtételnél.