Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
Daczó Dénes 2004-ben járt a Duna deltában, amely Romániában turistaparadicsomnak számít. Másféle szemmel látta ő és fényképezőgépe a deltát, mint tette korábban Kiss János Botond. A színes digitális fotózás egyneműsíti mindazt, ami az objektív elé kerül. Ha van fényed, ragyognak a színek, nem csupán fény és árnyék váltakozik; ha meg nincsen, úgy fakó marad a látvány, mint valami szürke jelentés a világról.
A képen látható díszes síremlék a szulinai temetőből való, s az összetett, imádkozó kézre emlékeztető evezőlapátok az alatta pihenő egykori személy határozott tengerészmivoltáról árulkodnak. A riporter egyebek között ezt írta deltai képeit kísérő riportjában: „A deltai kalandozás másik élményét a sulinai kirándulás nyújtotta. Nem mondhatni, hogy az a kimondott turistaparadicsom. A néhány órás látogatás alatt nem láttuk, amint a Duna eggyé olvadt a tengerrel, de láthattuk a hely nevezetességét, a nemzetközi temetőt. A halál itt sem válogat, a szárazföld sok nemzet fiának nyújt örök nyugodalmat. A turisták a tengerpart felé sétálva útba ejtik a temetőt, megnézik és a kerítésen átmászva távoznak, hiszen a tengerpart felőli kijárat be van láncolva. A temetőben is »versengés« folyik, hiszen van, aki már jóelőre lefoglalja magának a nyughelyet és a befizetésről szóló nyugta számát is felfesti egy darab bádogra. Sulina utcái sincsenek még kiépítve, díszesre festve. Lencsevégre még olyan ház is került, amelyiknek csak az utca felőli fala maradt meg…”
