Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
A képnek szerzője az Ingázók címet adta, és ez tökéletesen fedi a valóságot: a látvány egy hajnali (alkonyi?) vonulásé az eldugott vidéki állomástól a domb mögött fészkelő faluba.
Valahol Erdélyben. Lehet a Kalotaszegen, de akár Dés és Beszterce környékén is. Mindenütt, ahol a hajdani aranykor (s mindenek előtt: a szükség) arra kényszerítette az embereket, hogy hangyaként cipeljék a sorsukat domb mögül, domb mögé. Mindig el, és mindig vissza.
Feleki Károly azidőben (a hetvenes-nyolcvanas években) vált valódi fotóssá. Aranykorbeli helyzetképeiből – az Ifjúmunkás és az Előre archívumából – sikerült egy csokrot megőrizni.
Az egyszerű, őszinte gesztusok fekete-fehérben megörökített mélysége az, ami dokumentummá avatja ezeket az életképeket. Örömmel hallom, hogy Károly azóta a fotográfia egyik erdélyi egyetemi professzora lett…