Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)

Jóval a rendszerváltás előtt kerestem föl Tulceán Kiss János Botondot, aki akkoriban a Duna Delta Rezervátum biológus munkatársa volt. A magyardécsei születésű szakembert hírből ismerte már a fél ország mint a delta szerelmesét, s tulajdonképpen azért csöngettem én is legénylakásának ajtaján, hogy az 1985-ös Előre naptár részére képes beszámolót kérjek tőle a Duna delta pillanatnyi állapotáról és jövőjéről. Az írás megszületett, a képes riport megjelent, majd hamarosan a szerző könyvet is írt szeretett deltájáról. Később, a rendszerváltás után, kormánymegbízottként megszervezte a delta rendőrséget, amely próbálta fölvenni a harcot a környezetrongálókkal, orvhalászokkal és -vadászokkal. Rövid ideig Kiss János Botond környezetvédelmi miniszter is volt RMDSZ-színekben, de aztán gyorsan fordult a politika kereke, a kedvelt és tisztelt szakvezetőből megint gyakorló biológus lett, ugyanott, ahol valamikor elindult: a deltában, amerre láthatatlan teknőseinek nyoma vezet…

Teknosnyom Caraorman szigetének homokján * Duna delta, 1984