Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
1986 telén ismerkedtem meg a romániai fotográfia „nagyasszonyával” (így emlegették mind az akkori, mind a mai elismerői Hedy Löfflert); otthonában fogadott s férjével együtt több órán át mutogatta otthoni képgyűjteményét, majd az akkori Előre számára egész paksaméta fekete-fehér papírképét válogatta ki, alkalmi közlés céljából.
Hedy Löffler akkoriban a Meridiane kiadó fotólaborjának művészeti vezetője volt, a labormunka alapos ismerőjeként tisztelte környezete. Képeit a klasszikus szépség, a precíz és tökéletes kidolgozás jellemezte. Sorsáról annyit tudok, hogy idős korára egyesek szerint Izraelbe telepedett át, mások szerint már a túlvilágról fotóz bennünket. Az Előrében történt első megjelenése 1986 március 9-ére esett,az itt mellékelt két művészi fotóval (A kis utas, Téli tenger) és az alábbi kísérőszöveggel:
Cseke Gábor: Szökevény
az utazás forgatagában
csak álltam remélve
eljönnek tán utánam
és akkor hirtelen mint a mesében
dermedt kővé váltam
éreztem végem
az állomás az utasok
körben a tömött csomagok
minden talpig jéggé fagyott
