Mottó: A sötétkamrát azért találták ki a fotográfusok, hogy a fény túlzott agressziója nélkül, zavartalanul létrehozhassák azokat a látványelemeket, amikből egy-egy jó fotográfia felépül. Az Új Hét szándéka szerint a jövőben tehetséges kortárs fotósok sötétkamráiban jó fotók után keresgél – s reménykedik, hogy talál is! (CsG)
Ez az Anonymus nem a Béla király hajdani ismeretlen jegyzője, csupán egy huszadik századi székelyzsombori sajtólevelező, aki az egykori bukaresti Előréhez küldött be négy árvízi pillanatképet falujukról, állítván, hogy a faluért felelősek – vezetőség, víz- és útügy, megye, de még az általuk választott nagy nemzetgyűlési képviselő is – évről évre elmulasztják megvédeni a falura zúduló árvíztől az embereket.
Tavasszal és ősszel, de olykor nyáron is, szinte menetrendszerűen jönnek a nagyvizek, mert a Homoród völgyét feljebb Hargita megye szabályozta, Székelyzsombor, az utolsó székely település a Homoród völgyében már Brassóhoz tartozik, hozzá képest az Isten háta mögött van, amikor szükség volt szavazatokra, mindenki ígérte a gátat, a töltés megépítését, aztán minden maradt a régiben.
Ezek voltak a rendszerváltás előtti idők. Azóta se sokat változott a helyzet, s az emberek már egyáltalán nem hisznek az ígéreteknek. Annak idején főszerkesztőm, a fotót mellékelve kiküldött, a helyszínen vizsgáljam meg, mit lehetne tenni az ott lakók érdekében. Kint voltam. Láttam az emberek nehéz helyzetét. Tapasztaltam, hogy mindenki mosta a kezét. Felfelé mutogatott: a kormánynál, a pártnál kell közbelépni. Talán a nemzetgyűlési képviselőnél. Ugyan, ki lehet az? – kérdeztem ártatlanul. Nagyot néztek: hát nem tudom? És kimondták a főszerkesztőm nevét…
Becsületére legyen mondva, a riport megjelent. Éppen az újabb választások előtt voltunk.
A kutya ugatott. Hallotta valaki? (Cseke Gábor)
Fotó: Anonymus
