A világ olyanná vált, mint a falusi kocsma, ahol a legények alaposan felöntöttek a garatra. Ma már tudományos tény, hogy a „kakaskodás”, vagyis a kakasok harcolása a területükért és a nőstényekért, a kakasok közötti hierarchia kialakításának egyik módja. A kakasok magas tesztoszteron szintje miatt válnak agresszívvá egymással szemben, és ez vezet a gyakori háborúskodásukhoz. Azt is tudjuk, hogy a magas tesztoszteron szint nemcsak a kakasoknál okozhat agressziót, hanem az embereknél is.
Hosszasan sorolhatnánk a világban zajló több mint száz kisebb-nagyobb háborúval riogató fegyveres konfliktus helyszínét a Közel-Keleten, Afrikában, Ázsiában, de akár Európában vagy Latin-Amerika területén is. Egy tucat lappangó, forrongó ellentét fenyeget olyan berobbanással, amelynek pillanatokon belül pusztító globális következményei lehetnek.
A szakértők szerint azok a társadalmak, ahol a nők a hangadók, mindig békésebbek, demokratikusabbak, virágzóbbak voltak. A kutatók úgy gondolják, mindez a múlté. A világban tapasztalható válságokra egyre gyakrabban férfias válaszokat ad a „gyengébbnek” gondolt másik nem is. Több kriminológus tanulmánya arra a hívja fel a figyelmet, hogy ma már nem látni különbséget a férfiak és a nők között például a terrorista akciók végrehajtásában. A nőknél éppúgy szerepet játszhat a nacionalizmus, mint a férfiaknál, és talán még jobban is fanatizálhatók. A palesztin világban felnőtt fiatal lányokba kiskoruktól beoltják a zsidók gyűlöletét, de az ő esetükben szerepet játszhat a vallásosság mellett a megalázottság, egy elveszett családtag miatti gyűlölet, egy korábbi nemi erőszak, a kitaszítottság, vagy pusztán a bizonyítási vágy.
Az amerikai Pew Research Center nevű társadalomkutató-intézet, amely szakmai tekintélyét pártatlanságának és politikai függetlenségének köszönheti, minden más negatív tapasztalat ellenére úgy látja, hogy a világ jövőjének kulcsa mégis a nők kezében lehet. Összeszámolták, Európában jelenleg mindössze hét, hatalommal is bíró női állam- vagy kormányfő van hivatalban, egy másik ENSZ vizsgálat szerint 2023. szeptember 15-én a világ országaiban huszonnyolcan voltak hasonló pozícióban. Ez az elemzők szerint hihetetlenül alacsony szám. Ahhoz, hogy e téren gyökeres változás legyen – a biztató jelek ellenére – további 130 évre volna szüksége a világnak.
Európát szokták jó példaként emlegetni, bár a huszonhét uniós tagállam parlamentjeiben mindössze 32,7 százalék a nők aránya, ami a korábbiakhoz képest nem kevés, de még ma sem éri el az összes képviselő számának harmadát sem. Egyetlen olyan uniós ország sincs, ahol a képviselői helyek legalább felét nők foglalnák el. Egyedül Svédország közelít ehhez 49,6 százalékkal, északi szomszédai – Finnország és Norvégia – szorosan követik. Mindkét országban a képviselői mandátumok több mint 40 százalékát hölgyek töltik be. A „negyven százalékon felüliek” táborát gyarapítja az Európai Parlament, ahol jelenleg ez az arány 40,4 százalék.
A pattanásig feszült nemzetközi politikai légkörben már naivság volna azon elmélkedni, hogy a nemzetközi tárgyalásokon talán egy csapásra elcsitulhatnának az indulatok, ha a nők szava nagyobb súllyal esne a latba. Ezen már túl vagyunk.
A minap az egyik kereskedelmi televízióban megszólaló katonai elemző egyenesen a világ „elmacsósodott” politikai vezetését okolta az egyre szaporodó háborús konfliktusok miatt. Példaként említette az ukrajnai háború kirobbantóját, a feketeöves dzsúdóst, de hozzátette: a külpolitikában nála jártasabbak talán más konfliktus térségből is tudnának személyiséghez köthető példákat hozni. A még nem említett Szomáliából, Etiópiából, Kongóból, Dél-Szudánból, Burkina Fasóból, Haitiről, vagy éppen Hegyi Karabahból. Az ukrajnai háborúval szoros összefüggésben a Balkánon a nyugati integrációt kereső bosnyákok és koszovói albánok, illetve az oroszok szövetségét ápoló szerbek; a Nyugat-Balkánon Bosznia-Hercegovina szerb, horvát és bosnyák lakói feszülnek egymásnak etnikai alapon.
A kialakuló új világrend két pólusán két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Kína izmozik egymással. Konfliktusuk sarokpontja Tajvan. Az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben modern, ütőképes fegyverekkel szerelte fel a tajvani hadsereget, ezzel szemben a kínai haderőfejlesztés a mennyiségi fölény elérése mellett a technológiai hátrányt is kezdi ledolgozni. Bármely fél meggondolatlan katonai lépésének komoly kockázatai lehetnek.
Izzik a parázs India és Pakisztán, India és Kína határán, megy a kardcsörtetés a koreai két állam között. Az északi diktátor alighanem megirigyelte orosz barátja fekete övét, ő a nyilatkozat-karatéban próbál versenyre kelni déli rokonaival.
A világ olyanná vált, mint a falusi kocsma, ahol a legények alaposan felöntöttek a garatra. Heveskednek, elég annyi, hogy valaki meglökje a másikat, az majd viszonozza, erre elcsattan az első pofon. Mire a kocsmáros észbe kap, már rommá verték a kocsmát, sebesültek, talán halottak is hevernek a pult előtt. Egy gázai bunkerban néhány „kemény legény” úgy érezte, elég erős ahhoz, hogy Allah nevében behúzzon egyet az ellenségének. Betörtek az emberei Izraelbe, csecsemőket fejeztek le, gyerekeket, öregeket, nőket öltek halomra, raboltak el. Mire a másik most porrá rombolja a házaikat, amelyekben az ő gyerekeik, az ő asszonyaik, lányaik halnak meg. Az ő családjuk válik földönfutóvá. Ezen aztán felháborodnak a hittestvérek Libanonban, Jemenben, Iránban, Szíriában, feltűrik ők is az ingük ujját és készülnek…
Egy izraeli „főkatona” azt ígéri, ha vége a hadműveletüknek, Gáza többé nem lesz olyan, mint korábban volt. Lehet, hogy igaza van. Megeshet, addigra a világ is más lesz, mint amilyennek szeptemberben láttuk.
Forrás: Újnépszabadság
