Ha komolyan vesszük a szuverenitási törvényt, akkor a kormánynak mielőbb el kellene gondolkodnia, szabad-e Brüsszeltől követelnie a nekünk járó uniós „korrupciós” euro milliárdokat.
Lánczi András közgazdász professzor 2015-ben egyetlen mondatával beírta magát a hazai közállapotok legnagyobb szakértőinek sorába. Azóta sem tudta senki jobban megfogalmazni, hogy amit mi korrupciónak nevezünk idehaza, az a Fidesz legfőbb politikája. Hol gyakorolja, hol üldözi.
A Fiatal Demokraták Szövetsége alapító öregei biztosan érzik magukon is, hogy az ember a kora előrehaladtával kissé feledékeny lesz. Nem mindig emlékszik arra, mit mondott tegnap, egy hónapja vagy egy évtizede. Persze pocak ide, ősz bajusz oda, a saját ifjúságuk csínytevéseit még a politikusok sem szokták elfelejteni.
Hogyan is felejthették volna el, hogy pelyhes állú ifjúként, a rendszerváltás zűrzavaros éveiben, a pártjuk ölébe pottyant egy hatalmas ingatlan vagyon. Köztük a patinás egykori tisztiház palotája, amelynek szinte még melegiben új gazdát találtak. A bevételből Orbán Győző bácsinak bányája lett, a Kövér-családnak meg a többieknek is csurrant-cseppent belőle valamennyi.
1995-ben egy Schlecht nevű társuk megvásárolt a Fidesz gazdasági igazgatójától, Simicska Lajostól, Kövér Szilárdtól (Kövér László testvérétől), és Varga Tamás párt közeli vállalkozóktól tizenhárom céget, amelyeket egy hét múlva eladott egy Kaya Ibrahim nevű németországi török személynek, aki aztán „eltüntette” valamennyit. Vélhetően ezek a cégek akkoriban mintegy 300 milliós köztartozással váltak az állam számára „köddé”. Ennek a pénznek is egy része a vezetők családjánál, más része a Fidesz kasszájában landolt. Ebből kezdték építgetni a pártot.
Az elmúlt harminchárom év jó iskola volt. Alaposan megtanulták, hogy a politika olyan, mint a háború. Három dologra van szükség hozzá: pénzre, pénzre és még több pénzre. Valamit nagyon megtanultak: a politizálás a hatalomról szól, a hatalmat pedig szintén csak pénzzel lehet megszerezni, majd megőrizni. Nem felejtették el a Horn-kormány ügyetlenségét, a szocialisták 1994-98 között anyagilag is támogatták az ellenzéket. A Fidesz akkor is erősödött. Leszűrték a tanulságot: nincs kegyelem a legyőzöttnek! Erről szól 2010 óta a kormánypárt minden lépése.
Az első kétharmados törvényhozási többség óta nem telt el egyetlen olyan esztendő sem, amikor nem talált ki a fideszes „agytröszt” valami cseleset a konkurens ellenzéki pártok elszegényítésére. Kisebbre szabták a parlament létszámát, kevesebb képviselő után kevesebb állami támogatást kapott az ellenzék. Eltörölték a második fordulót, szembefordították egymással az egyre gyengébb vetélytársakat, nehogy a döntő szavazás előtt koalíciót köthessenek. Kövér házelnök okkal-ok nélkül, bünteti az ellenzéki felszólalókat. Az állami számvevők minden esztendő végén és a választási ciklusokat követően utasításra „turkálnak” az ellenzék pénztárában. Mindenkinél találnak valami olyan vétséget, számszaki hibát, amit vastagon fogó ceruzával lehet büntetni. Ez alól egyedül a Fidesz kivétel. Náluk mindig, minden elszámolás rendjén van.
A tavalyi választás az előzetes felmérések szerint neccesnek ígérkezett, de azután kiderült, hiábavaló volt az aggodalom. A sok kis párt, ha látszólag megpróbált is összefogni, a mélyben nagyok voltak az érdekellentétek. A kétharmad most sem került veszélybe, de kiderült, ha ki is szárítják a választási kampány előtt a pártok kasszáit, megtörténhet, hogy a külhoni magyarok összedobnak az ellenzéknek annyi támogatást, amennyiből akár érdemi kampányra is futhatja.
Új stigmát kapott az ellenzék. A fideszes kommunikációban mostanában állandó jelzővel, „dollárbaloldalként” emlegeti a valójában uniós pénzekből élő „eurójobboldal”. A legújabb, szuverenitás védelemről szóló törvénynek egyetlen érdemi szándéka van: megakadályozni, hogy a következő, tavaszi önkormányzati és uniós parlamenti választáson az ellenzéknek elegendő forrása legyen a kétfrontos kampányhoz. A kormány és a Fidesz vezetői nyugodtan hátradőlhetnek, számukra a közpénzek és a pártpénzek között szabad az átjárás.
Közéleti Tudásközpont Alapítvány Szuverenitás című konferenciáján a Várkert Bazárban 2023. november 13-án.
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán/ MTI/
A jelenlegi nemzeti konzultáció tizenegyedik, mára okafogyottá lett kérdését azzal indokolta a kormány, hogy 2022-ben dollárban, euróban kaptak támogatást az ellenzéki pártok, politikusok. A kormány szerint ez nyílt korrupció, így akarják külföldről kikényszeríteni, hogy Magyarország változtassa meg álláspontját a „meghatározó kérdésekben” (értsd: teljesítse a jogállamisági kifogásokat). A nyomaték kedvéért egy hivatal is létrejön, amelynek az lesz a feladata, hogy a külföldi anyagi befolyás ellen az államot védje (ávh).
Alig várom, hogy a törvény életbelépjen. A parlament akaratát mindenben tisztelő miniszterelnök biztosan levelet ír az európai testületeknek: „A magyar parlament döntött, ezért a kormány szuverenitása védelmében lemondunk a nekünk járó sok ezermilliárd euróról.”
Biztos vagyok benne, hogy így is lesz, mert a NER kormánya karakán, nem hajlandó engedni, hogy az általa vezetett országot mindenféle „mérföldkövekkel”, jogállamisági követelésekkel rákényszerítsék a rendszere lényegét jelentő intézkedések megváltoztatására. És amit ezen túl nem szabad majd a kisebb pártoknak meg az ellenzéki politikusoknak, azt aligha szabad majd a kormánypártoknak.
Vagy Jupiter kivétel? A törvények csak a kis ökrökre vonatkoznak?
