A fenyegetés tehát üresnek bizonyult. Mégis, a visszavonást a jobboldal győzelemként értékeli. Holott a módja önmagában főtörést okozott mindenkinek.
Origó átütő győzelemről beszél, még a Néppártból való kirúgással fenyegető Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő is győzelemről posztol, mintegy szabadversben:
„Na, ugye.
Győztünk!
Győzött Magyarország,
Győzött a lengyel-magyar szövetség, győzött Európa!
Megéri kiállni a hazánkért.
Ennyi.”
Nos, nekünk nem ennyi.
Elsősorban várjuk, hogy az RMDSZ is, végre fellélegezve a választás eredménye és a Nagy Visszavonás után, mondjon valamit (győztünk, nyugodjunk meg, várjuk a pénzt…), mert már lehet, már szabad mondani.
Másodsorban azért nem ártana néhány racionális érv is az örökös ostoba önhivatkozáson kívül.
Nem szabadversben, pontokba szedve íme egy ilyen magyarázat arról, hogy mi is történt. Ez egy másik bejegyzés, egyelőre ne áruljuk el, hogy kié. A lényeg az, hogy az Európai Unióban új időszámítás kezdődik.
Jó, hogy nem sikerült megakadályozni. A populizmus golyója elsüvített a világ és Európa füle mellett. De a világ és Európa meghallotta, túléli, és magára talál.
„Ha igazak a kiszivárgó hírek, Orbán és a vétója megbukott. Ez egy teljes és feltétel nélküli fegyverletétel. Mivel Orbánnak régi szokása a brüsszeli vereségeit itthon győzelemként eladni, ezért röviden elmesélem, miért harcolt Orbán és mit is ért el mindebből:
1) Orbán meg akarta akadályozni a jogállamisági mechanizmus létrejöttét – a jogállami mechanizmus márpedig létrejön.
2) Orbán próbálta ellehetetleníteni az Európai Parlament feltételeit – a feltételek maradéktalanul megmaradtak.
3) A miniszterelnök azt mondta, hogy ő csak jogi garanciákban hisz, mert úgymond “nem most jött le a falvédőről” – ehhez képest nem kapott jogi garanciát semmire, az általa kért tanácsi értelmező nyilatkozat nem jogszabály, hanem egy darab papír, egy deklaráció, minden jogi hatály nélkül. Az EU Tanácsa ugyanis önállóan nem alkothat szabályokat.
4) Orbán “megkapta”, hogy az Európai Bírósághoz fordulhat. Csakhogy Orbán az Európai Bírósághoz enélkül is fordulhatott volna. Egy jogállamban minden döntés bíróság előtt megtámadható, márpedig az EU jogállami alapon működik. Ez mindig így volt, ezután is így lesz. Most annyi történik, hogy egyfajta szépségtapaszként Orbán megkapja azt, ami magától értetődő.
Ám ne feledjük azt se, hogy a magyar kormány az összes ilyen jelentős perét elvesztette az Európai Bíróságon. Ezt is el fogja bukni. És a helyükben nem bíznék abban, hogy a bíróság majd csak a távoli jövőben fog dönteni. Az ilyen ügyekben átlagosan tíz hónap alatt megszületik a jogerős ítélet.
5) A “megállapodás” legfontosabb eredménye: a jogállam kötelező és csak annak jár uniós támogatás, aki betartja a jogállamiság normáit. Orbán ezt is elbukta és az maradt, ami volt: az EU örök vesztese.
Az Európai Unióban pedig új időszámítás kezdődik. Többé nem lehet ellopni a támogatásokat. Mert ezt is jelenti a jogállam. Ezt az eredményt méltán ünnepelhetjük mi, európai magyarok!”
Vagyis a jogállamiság, a pénzek és az európai értékek védelmére kidolgozott új mechanizmus – nem hosszú, közérthető, feszes szöveg: jó lenne elolvasni, félretenni, néha elővenni, hogy tisztán lássunk bizonyos vitákban – maradéktalanul érvényes! Még az örök győztesekre nézve is.