Orbán Viktornak és Herbert Kicklnek sincsenek gátlásai. Orbán egy rendkívül cinikus, roppant ravasz, mindenre képes politikus. Ezt bizonyítja a kormánya politikája. Magyarország felemelkedésében azonban mindezek ellenére is bízom, mert a magyar rendkívül tehetséges nép.
Olyan kihívások előtt áll a liberális demokrácia Ausztriában, amelyek egy ilyen erős demokratikus hagyományokkal rendelkező országban is felforgathatják a közéletet – mondta a 93 éves Paul Lendvai osztrák–magyar publicista, akinek Ausztria politikatörténetéről írt könyve (Vielgeprüftes Österreich) Ausztria álarc nélkül címmel magyarul is megjelent. Ausztria jövőjéért kevéssé aggódik, és kiderült az is: nem szeretné, ha választott hazája a magyar útra térne. Úgy véli, Magyarország eljátszotta a liberális demokrácia esélyét, amiben Orbán Viktornak fő felelőssége van.
– Az előző, 2007-ben megjelent, Ausztriáról írt kötete óta a tizedik kormányát fogyasztja Ausztria. Osztrák szemmel igen jelentős szám. Ez a politikai turbulencia játszott szerepet abban, hogy újabb kötetben dolgozta fel Ausztria politikatörténetét?
– Az előző, osztrák politikai tanulmánykönyvem talán túl szépre sikerült. Ráadásul úgy éreztem, azóta annyi minden történt, és olyan kihívások előtt áll az országban a liberális demokrácia, amelynek következményei felforgathatják a közéletet, a múlt és a jelen tanulságaival pedig foglalkoznom kell. Ebben a kötetben a pártok történetét kritikusabb szemmel, árnyaltabban közelítettem meg. A könyv történelmi visszatekintés, kiegészítés, pillanatfelvétel és egyben figyelmeztetés is.
– Egy felmérést idézve azt írta: 1956-ban minden második megkérdezett még úgy vélte, hogy az osztrák nem önálló nemzet. Milyennek érzékelte az osztrák identitást 1957-ben, amikor menekültként megérkezett Ausztriába?
– Az osztrák identitást csak később kezdtem tanulmányozni. Az 1970-es évektől foglalkoztam vele behatóbban, amikor Bruno Kreisky kancellár életrajzát írtam. A szociáldemokraták ugyanis a két világháború közötti időszakban, sőt a második világháború kezdetén sem az önálló Ausztria gondolatát képviselték. Német egységben gondolkodtak. A kérdés az emigráció tagjait is megosztotta. Kreisky azonban következetesen állt ki az osztrák önállóság és identitás mellett. Hallatlanul érdekesnek találtam az önállóság gondolatának fejlődéstörténetét. Mára a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) – amely a legtovább és legmarkánsabban képviselte a német egységet – honpártnak nevezi magát, és védi az országot a külföldiektől. Az identitás megerősödésének fontos szerepe volt az osztrák politikai önállóság megszilárdulásában.
– A nemzeti önkép kiteljesedésében milyen szerepet játszott az a gazdasági út, amelyet Ausztria az osztrák államszerződés 1955-ös aláírása után megtett?
– Óriási a szerepe benne. Volt egy vicc is: Mi a különbség az osztrák és német gazdasági csoda között? Az igazi csoda Ausztria volt, mivel a németek dolgoztak. A fejlődésben három tényező játszott komoly szerepet. Az egyik a szociális partnerség rendszere, a szakszervezetek és a magángazdaság együttműködése, amely a néppárti (ÖVP) Julius Raab kancellár és az Osztrák Szakszervezeti Szövetség elnökének, Franz Olahnak a megállapodásán nyugodott. Továbbá Ausztria az államszerződésben vállalta a semlegességet, így a katonai kiadásai minimálisak voltak. És mindenekelőtt a két nagy párt, az SPÖ és az ÖVP évtizedeken át koalícióban vezette az országot.
A kompromisszum az állam és a gazdasági működés alapja lett, így juthatott Ausztria az Európai Unióban a harmadik helyre az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék rangsorában.
– A bevándorlásról kényes témaként ír, Ausztriát bevándorlóországnak nevezi. A bevándorlás forgácsolja vagy erősíti az identitást?
– A tényen nincs mit vitatni, hiszen Ausztriában minden negyedik ember migrációs hátterű. Ugyanakkor a bevándorlás tradíciója a monarchia idejére nyúlik vissza. Bécsben az 1900-as évek elején is éltek magyarok, csehek, horvátok. Meggyőződésem, hogy senki sem lenne a bevándorlás ellen, ha a bevándorlók délután 5 és reggel 6 óra között nem lennének az utcán. Tehát hiányszakmákban dolgoznának, de a gyerekeik nem járnának iskolába, nem kérnének egészségügyi ellátást, nem utaznának a villamoson. Ez súlyos ellentmondás, hiszen az idegen munkások nélkül Ausztria tönkremenne. Képzett, tanulékony munkavállalókra szükség van, de azokra nem, akik még a saját nyelvükön is analfabéták. Úgy látom, a gazdasági bevándorlás színesíti a társadalmat, de az összetartást gyengíti, a törésvonalakat felnagyítja. A jelenség ezért alkalmas a politikai tőkecsinálásra, a Szabadságpárt ezt használja ki.
– Magyarország még mindig a legkedvesebb szomszédja Ausztriának – ahogy azt egy korábbi kötetében írta? Előfordultak korábban olyan kiírások, amelyeken az állt: „Magyar, ne lopj!”
– Ez Orbán Viktor személyétől függetlenül érvényes. Nem lehettem volna az ORF műsorvezetője, főszerkesztője, ha lengyel vagy kirgiz akcentussal beszélném a német nyelvet. A magyarokat kedvelik Ausztriában, a svájciak és a németek után a magyarokról uralkodik a kutatások szerint a legpozitívabb kép. Ez abban is megmutatkozik, hogy mennyire megnőtt az Ausztriában foglalkoztatott magyarok száma. A pozitív képben szerepet játszott az 1956-os forradalom. Az akkori ifjú osztrák társadalom csodálattal fogadta a magyar menekülteket. Ez hagyományozódik a családokban.
– Sebastian Kurz volt kancellár a tavaly megjelent könyvében arról értekezett, hogy a migrációt illetően Angela Merkel német kancellár konzervatív ellenmodelljét képviselte. Szerinte csak célzott, irányított bevándorlásra van szükség, „annyi embert lehet befogadni, amennyit az ország integrálni tud”. Milyen szerepet játszott a migrációs politika Sebastian Kurz sikereiben?
– Sebastian Kurz egy nagy tehetségű politikai színész. A szövegeit mások írják, de azokat tehetségesen adja elő. A fiatalsága és a politikacsináló munkatársai teremtettek alapot arra, hogy elfoglalhassa az Osztrák Néppártot. Megítélésekor nem lehet attól eltekinteni, hogy ellene, kormánya volt alkancellárja – Heinz-Christian Strache –, a pénzügyminisztere, a hadügyminisztere ellen korrupciós ügyek miatt folynak eljárások. Az Ibiza-videó és az ennek nyomán felállt parlamenti vizsgálóbizottságok hallatlan történéseket lepleztek le. Ezekben az ügyekben nyakig benne volt Kurz is. Önmagát a Merkel-vonal ellenfeleként pozicionálta, ezt használták ki a német belpolitikában Merkel riválisai. Így érhetett a csúcsra néhány év alatt.
– Vagyis nem osztja azokat a véleményeket, amelyek szerint Kurz az osztrák konzervativizmus megújításának úttörője, mások szerint az évszázad politikai csillaga volt?
– A megújításban nagy szerepet játszott, de valójában csak a cégére volt az új Néppártnak. Az igazi konzervatívok az én szememben Alois Mock egykori külügyminiszter, vagy azok, akik alapvető kérdésekben nem kockáztatták a liberális demokráciát. Kurz éppen ezt tette: csinos, fiatal arcot adott egy veszélyes politikának, hiszen az ÖVP és az FPÖ kormányzása alatt a belügyi, a hírszerző és az elhárító szervek a Szabadságpárt irányítása alatt álltak. Utólag derült ki az is, hogy 2040-ig meghosszabbították Oroszországgal a gázvásárlásról szóló szerződést. Ezek mutatják, milyen súlyos árat fizetett Ausztria Sebastian Kurz politikájáért.
– Sebastian Kurzot mennyire látta populistának?
– Bizonyos értelemben minden sikeres politikus populista, ő is az volt.
– Bocsánat, ugyanezt mondta Herbert Kickl, a szélsőségesnek tartott és a jelenleg legnépszerűbb Szabadságpárt elnöke a Profil című hetilapnak adott interjúban.
– Kérdés azonban, hogy a populizmusban meddig hajlandó valaki elmenni, és eközben mit képvisel.
– Mennyiben magyarázható a Szabadságpárt népszerűsége a körülményekkel: a néppárti-zöld kormánykoalíció gyengélkedésével, a Kurz által hagyott hatalmi űrrel, a szociáldemokraták (SPÖ) vesszőfutásával?
– Az FPÖ ciklikusan futja köreit a maga hullámvasútján. 1999-es választáson az akkor Jörg Haider által vezetett párt a 27 százalékos eredményével a második helyen végzett, a 2002-es előre hozott választáson viszont óriási veszteséget szenvedett el. Hasonlóan magasan állt később Heinz-Christian Strachéval a párt – akinek kulturáltsága és politikai tehetsége is elmaradt Haidertől –, de az Ibizia-botrány és a felesége pártkasszából finanszírozott ajándékai mélybe rántották a Szabadságpártot. Tény: az emberek nagyon gyorsan felejtenek. Az Ibiza-videó az FPÖ-t leplezte le, a parlamenti vizsgáló bizottságok viszont alapvetően a Néppárt ügyeit fi rtatták. A szociáldemokraták belső válsága és Karl Nehammer kancellár gyenge teljesítménye és karizmahiánya kétségkívül a Szabadságpártnak kedvez, de igazán a koronavírus-járványt tudta a párt meglovagolni. Kickl tehetségesebb politikus Strachénál, vannak ötletei, remek szónok. Erkölcsi, politikai gátlásai ugyanúgy nincsenek, ahogy Orbán Viktornak, akinek politikáját példának tekinti. De arról nem lehet elfeledkezni, hogy Herbert Kickl továbbra is a legnépszerűtlenebb politikusok egyike, miközben a párt az első helyen áll a jelenlegi közvélemény-kutatásokban.
– A szociáldemokrata Bruno Kreisky életrajzírójaként nem titkolta, hogy őt tartja Ausztria legkiemelkedőbb államférfijának, aki 1970-től 13 éven át volt az ország kancellárja. Mi az, amit a mai politikusgenerációnak leginkább meg kellene tanulnia tőle?
– Politikai intelligenciát, a helyzet felmérését, és az ebből következő lehetőségek helyes megítélését arról, hogy mi lehetséges egy országban. Kreisky teljesítménye azért kiemelkedő, mert nem volt példa az osztrák politikatörténetben arra, hogy valaki három választáson nyerjen abszolút többséggel. Az ő 13 évét sokan aranykornak tekintik, liberális felszabadulást hozott, Ausztria jóléti állammá vált. Lehet, hogy elfogult vagyok vele, csodáltam a politikáját, sokat köszönhetek neki azért, hogy egy magyar emigráns írhatta meg az első életrajzát.
– Ugyanakkor szemére vetik Kreiskynek, hogy hagyta elszaladni a költségvetési hiányt, és hogy ő tette szalonképessé a Szabadságpártot.
– A gazdaságpolitikai kritika általános, de szerintem nem találó. A Néppárt kritizálta a költségek miatt az ENSZ bécsi központjának megépítését – népszavazási kezdeményezést is indított ellene –, de mára fontos szimbólumává vált az osztrák semlegességnek és identitásnak. Az FPÖ-t illetően pedig fontos tudni: a kis pártot, az FPÖ-t hátrányosan érintő választási rendszer átalakítása volt az ára annak, hogy 1970-ben Kreisky kisebbségi kormányt tudott alakítani. Kreisky terhe, hogy ő sem nézett szembe Ausztria 1938–1945 közötti múltjával, azzal, hogy az ország nemcsak áldozat, hanem bűnrészes volt.
– Ausztria vezető politikusai személyes jó ismerősei. Érezte azt valaha, hogy újságíró számára megengedhetetlenül túl közel került valamelyikükhöz?
– Nem gondolom. Amikor hibáztak a politikusok, kritizáltam és kritizálom őket a mai napig. Amikor Kreisky életrajzát írtam, voltak vele vitáim. Emellett soha nem voltam egyik pártnak sem tagja.
– Hogyan látja a szociáldemokrata pártban kialakult vezetői válság következtében kialakult helyzetet?
– A szociáldemokraták kifúrt elnöke, Pamela Rendi-Wagner értelmes, tisztességes ember, de nincs politikai érzéke. Az új elnök, Andreas Babler egy kisvárosi polgármester, de tömegeket képes mozgatni, jó szónok. A belső viták rengeteget ártottak az SPÖ-nek, ennél bármi jobb egy pártnak. Én híve vagyok a nagykoalíciónak. A következő választásig még csaknem másfél év van, ez rengeteg idő. Az FPÖ-ről az Ibiza-videóban kiderült, hogy hajlandó lenne orbanizálni Ausztriát, de az osztrák társadalom a 2016-os megismételt elnökválasztáson megmutatta: képes együtt fellépni a liberális demokrácia védelmében és a szélsőségek ellen. Ausztria jövője miatt kevéssé kell aggódnom, mert Ausztriában nagyon erős az alkotmánybíróság, erős a civil szféra és a közmédia. Persze ezekkel együtt sincs biztosíték arra, hogy egy liberális demokrácia örökre fennmarad.
– 2011-ben megjelent Eltékozolt ország címmel Magyarországról és az addigi kormányfőkről írt kötete után sok támadást kapott. Iratokat mutatott be a sajtó arról, hogy együttműködött a Kádár-rendszer állambiztonságával. Másként tekint azóta Magyarországra?
– Noha már nem voltam húszéves, nagyon felizgatott az ellenem folytatott hadjárat, mert sohasem működtem együtt sem a magyar, sem más állambiztonsági szervezettel. Egy újságírónak azonban alapvető fontosságúak a kapcsolatok, ezeket kellett építeni azért, hogy egy-egy interjú vagy riportút létrejöhessen. Én sem vagyok tökéletes, nyilvánvalóan mondtam olyan dolgokat is, amiket nem kellett volna, de az ellenzéknek soha nem ártottam. Könyveim, cikkeim magukért beszélnek. Más kérdés, hogy az offenzív fellazítás híve voltam: a Kádár-rezsimet szembesítettem a keményebb kommunista rezsimekkel, hogy megmutassam Európában, milyen különbözőek a rendszerek a vasfüggönyön túl. Ezen túlmenően semmiféle gesztust nem tettem a rezsimnek, de nem is kértek. Más kérdés, hogy a Kádár-rendszerre úgy tekintettem, mint a legkisebb rosszra a kelet-európai rezsimek közül. Ma úgy tekintek Magyarországra, mint egy ismert, baráti országra. A magyar helyzetet ebben a pillanatban megváltoztathatatlannak tartom. Az Orbán-rendszer is a magyar történelem szomorú fejezete, amelyben a liberális demokrácia esélyét eljátszották. Hogy ebben mennyi szerepe volt Gyurcsány Ferencnek, és mennyi másoknak, arról lehet vitatkozni. Orbán Viktor főszerepe azonban megkérdőjelezhetetlen. Orbán egy rendkívül cinikus, roppant ravasz, mindenre képes politikus. Ezt bizonyítja a kormánya politikája. Magyarország felemelkedésében azonban mindezek ellenére is bízom, mert a magyar rendkívül tehetséges nép.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 26. számának (június 30. – július 6.) nyomtatott változata.
