Ránézel, elmosolyodsz vagy fölnevetsz.
Mi ez? Grafika? Az. Sőt: grafifika – karikatúra. Mindenki szereti, senki sem veszi komolyan, csak aki csinálja: a karikaturista.
Egyike a legmodernebb, legmozgékonyabb műfajoknak. Ha mad egy élelmes úriember diszciplínát csinál belőle valamelyik fakultáson, egészen biztosan megállapítja, hogy van publicisztikai, van elbeszélő, van lírai, van filozofikus, van kommersz és egyéb más műfajú és jellegű karikatúra.
Persze ettől függetlenül – hogy tudniillik nincsen kidolgozott elméleti irodalma – a karikatúra egészen vidáman él és virágzik, szórakoztat és nevel, harcol és pihentet. És fejlődik.
Érdekesnek és nagyon sokatmondónak találom, hogy mind a mai napig nem találkoztunk még absztrakt karikatúrával. Persze most már kicsit furdal a lelkiismeret, hogy esetleg valaki erre fel el is kezdi. De, ha el is kezdi, nem fogja tudni folytatni. Humoros rajzzal ugyanis a legelvontabb gondolatot is ki lehet fejezni, csak a humoros rajzot nem lehet elvonttá tenni.
Nincs op-art karikatúra és nincs pop-art karikatúra, hanem nagyon sok karikatúra van a pop-artról és a sznobizmusról. Erre mondja Lessing valahol, hogy amíg kacag az ember, addig nem vétkezhet.
Humoros műfajban működni természetesen nem a karikaturisták kiváltsága. Láttam már olyan ifjút, aki derék apjának a karikatúrája volt. A történelem számos Cézár- és Napóleon-karikatúrát tart számon. Az élet a legtehetségesebb karikaturisták közé sorolható.
Ezért állítom, hogy egyike a legéletrevalóbb műfajoknak…
Megjelent a Hét II. évfolyama 26. számában, 1971. június 25-én.
kiemelt képünk: Halász Géza: Karikatúravilágunk
