Valamikor a 2000-es években történt. Ügyeletes belpol szerkesztő voltam, ami azt jelentette, hogy este 10-11-ig a szerkesztőségben kellett lennem, és ha valami fontos dolog történt, az erről szóló hírt – úgynevezett mutációban, tehát a már nyomdába küldött lapot utólag átírva – be kellett raknom az újságba; márpedig akkortájt napi rendszerességgel randalírozott a szélsőjobb Budapest utcáin.
Nem hosszú cikkekre kell gondolni; a legtöbbször pár mondatban, vagy egy rövid hírben foglaltuk össze a történteket – általában a lap első oldalán. Hogy aznap épp milyen technikai probléma adódott, már nem emlékszem, mindenesetre az ügyeletes tördelő arra kért, adjak le próbaképpen egy rövid kamuszöveget az első oldalra, hogy lássuk, működik-e a rendszer.
A gyerekeim még kicsik voltak akkor, s esténként elalvás előtt mesét mondtunk vagy olvastunk fel nekik. Az egyik kedvencük Varró Dániel néhány évvel korábban megjelent verses meseregénye, a Túl a Maszat-hegyen – Muhi Andris és a pacák birodalma (Magvető, Budapest, 2003) volt. E kötet Andris badarországi kalandjaiba ágyazva számtalan verses betétet tartalmaz, amelyeket már fejből, könyv nélkül fújtunk. Mint például a következő limericket: „Volt egy úr, lakhelye Mozambik, / fenéken harapták a zombik. / Faggatták: »Nagyon fáj?« / Azt mondta: »Ugyanmár. / Eleve is volt már azon lik.«”
Ez az ötsoros egyébként szerepel a Várady Szabolcs által szerkesztett Magyar badar – 246 régi + 154 új limerik című kötetben (Syllabux, Budapest, 2011) is, több más Varró Dániel limerick mellett. Ez utóbbi persze nem gyerekeknek szól, ami már a szerkesztő által írott bevezető tanulmány (eredeti megjelenése: Holmi folyóirat, 2001/10) első mondataiból kiderül, amelyeket épp ezért itt nem is idézhetünk. Legyen elég egy Várady-limerick, amely rávilágít a műfaj sajátosságaira: „Mikor jó a limerik? / Hogyha jól megrimelik. / Akkor aztán / kéjt fakaszt ám – / jobbat, mint egy rimalik.”
A Túl a Maszat-hegyen kötetben szerepel egy „Badar madárhatározó – Tizenhárom szép madár” című betét: madárnevek versbe szedve. Íme az első: „Szép madár a bölömbika, / elbődül, ha fülön bököm. / Mert nem túl nagy öröm neki. / Szép madár a bölömbika.” Egy másik gyerekkönyvben, a Friss tinta! – Mai gyerekversek címűben (Csimota Könyvkiadó – Pozsonyi Pagony, 2005) pedig rábukkantunk Varró Dániel Badar állathatározójára. Itt olvastuk először a gyerekek egyik kedvencét, a „Szép madár…” mintájára készült „Szép állat…” sorozat darabját: „Szép állat a panda, / csak egy kicsit randa. / Ezért nem jár strandra, / szép állat a panda. ”
Nos, belpol ügyeletesként e sorozat egy másik darabját, a „Szép állat a krokodil”-t adtam le próbaszövegként a lap első oldalára. Nem is volt gond, a rendszer jól működött. Igen ám, de elfelejtettem, hogy a tördelésre küldött szövegek éjfélkor automatikusan felkerülnek a lap internetes oldalára. Így másnap a Népszava Online címlapján ez állt: „Szép állat a krokodil, / minden este bekakil. / Bekakil, bepisil, / szép állat a krokodil.”
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. május 2-án.