Bár ez a Szép Szó, a Népszava mostani hétvégi melléklete, nem az a Szép Szó, ami 1936–39 között megjelent, s a két lapot a címen kívül nem sok minden köti össze, a mai Szép Szó vállalja az egykori folyóirat örökségét, legalább azzal, hogy feltünteti az alapítók, Ignotus Pál és József Attila nevét. S ha már nevekről esik szó; kevesen tudják, hogy a Cserépfalvi Könyvkiadó, majd a Pantheon Irodalmi Intézet Rt. által kiadott legendás „urbánus” lap József Attilának, egész pontosan a költő „csalásának” köszönheti címét.
„Minden meglett volna már a lapindításhoz, csak a lapcím hiányzott” – írta az 1935. december 3-ára keltezett, de jóval később született visszaemlékezésében Ignotus Pál (1901-1978), hozzátéve: „Persze más sem volt meg egészen. Lapengedély nem volt, de volt vigaszul az érvényben tartott sajtótörvénynek egy hézaga, melynek jóvoltából évenként nem többször, mint tízszer, az engedélyezett lapoknál kedvezőtlenebb jogi és anyagi föltételek mellett, kiadhatók voltak időszaki nyomtatványok. Tőke sem volt, de akadt kiadó, aki hetenként kétszer, délután rendelkezésünkre bocsátott egy szerkesztőségi szobát, serény és ügyes titkárleánykával, s akadt írótárs, aki nemcsak maga mondott le várható tiszteletdíjáról, hanem a zsebébe nyúlt azért, hogy másnak jusson. Munkatárs az volt – kivált költő.” (Ignotus Pál: Csipkerózsa – Budapesti és londoni emlékek. Múzsák Közművelődési Kiadó, 1989)
Már ki volt szedve a tervezett első szám több oldala, s a nyomda is sürgette a névadást, de még mindig hiányzott a lapcím, amiről a szerkesztők – Ignotus és József Attila –, illetve a jelenlévő szerzők, Berda József, Tersánszky Józsi Jenő, Németh Andor, Hevesi András, Fejtő Ferenc, Veres Péter nem tudtak dönteni. Ignotus például azt javasolta, hogy legyen „Zord Idő, bár kissé fázva a benne rejlő pátosztól, meg olyan ötlettel is játszadoztunk, hogy Urbs, meg hogy Út, de egyik sem tetszett igazában egyikünknek sem. Legkevésbé tetszett József Attila ötlete, a Szép Szó.” Mivel nem jutottak dűlőre, s már mentek volna az Ilkovicshoz zónát enni meg csopakit inni, sorshúzásra bízták a döntést: „Attila kis cédulákra írja a javasolt címeket, kalapból fogjuk kihúzni. Melyikünk húzza ki? Megint nyílik az ajtó, és új látogató toppan be: Gyergyai Albert, a finom esszéista, gyöngéd, kaján és műértő. »Szűz kéz!« – a sors keze Gyergyai keze lesz. Megnézi a kihúzott cédulát: »Szép Szó.« Megy az üzenet a nyomdának, hogy készülhet a címlap. Most már indulhatunk Berdával Ilkovicshoz. Távozása előtt Attila kuncogva megmutatja a kalapban maradt cédulákat: valamennyire a »Szép Szó«-t írta.”
S hogy miért ragaszkodott ennyire a Szép Szó névhez József Attila, azt a lap második számában megjelent, programadó cikkében magyarázta meg: „Mi, amikor szép szóval akarjuk kifejteni azt az emberi öntudatot, amelyet a világszerte föllépő erőszak a lelkek mélyére kényszerít, nem ismerhetjük el az erőszak szellemi fölényét azzal, hogy az általa kigúnyolt szép szótól megfutamodunk. Mi vállaljuk a becsmérlést…”
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. november 28-án.