Néhány hete, amikor Pilinszky Jánosról és az Apokrif című verséről írtam, felötlött bennem, hogy Petri Györgynek (1943-2000) is van egy azonos című, remek költeménye: „Zakatol a szentcsalád / Isten tömi Máriát, / József nem tud elaludni, / keres valami piát. / Nem lel, felkel. Pizsamára / húz fel inget és gatyát, / lemegy a Háromkirályba, / hogy egy fröccsöt legalább— (…)”. És hogy majd erről írok legközelebb. De aztán elhessegettem a gondolatot, mondván: nem kell fölöslegesen provokálni keresztény-nemzeti kormányunkat, s tán még az alaptörvény-ellenesség bűnét is elkövetni szándékomtól függetlenül.
Különösen advent idején tűnt provokációnak felidézni az Isten és Mária közötti házasságon kívüli kapcsolatot, hiszen az Alaptörvény kilencedik, tavaly karácsonyra időzített módosítása kimondja: „A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.” S ugye ebben a kapcsolatban az apa – Isten – neme legalábbis kétséges, de hogy teológiai viták alapját képezi, az bizonyos. Ráadásul itt van még az újságíró objektív felelőssége: hiába, hogy Petri sorait idézem, egy sajtóperben nekem kell bizonyítanom azok hitelességét. És hát irodalom és valóság, fikció és realitás viszonyának szétszálazását nem szívesen bíznám egyetlen bíróságra sem.
Ilyesmiken tűnődtem, amikor ráakadtam a neten Torgyán József parlamenti felszólalására, amelyet Petri, illetve Esterházy Péter 1996-os Kossuth-díjjal való kitüntetése váltott ki. Az egykori Kisgazdapárt egykori elnöke 1996. április 16-án a következőket mondta a Tisztelt Házban: „A kormányzat március 15-e alkalmából Kossuth-díjjal jutalmazott két, mondhatni mesterien magyar- és vallásgyalázó írót, Esterházy Pétert és Petri Györgyöt. Esterházy azt mondja rólunk, hogy »az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk«. Vagy hogy »kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát« és félt bennünket – idézem –: »nehogy megrohadjon a magyar«. Ő egy Kossuth-díjas író! Petri György ezzel szemben az »Ami kimaradt« című kötetében a szentcsaládról, Szent Józsefről, Szűz Máriáról és a Jóistenről ír elképesztően mosdatlan hangnemben. Az 50. születésnapját ünneplő Spiró Györgyöt, akinek »Vak Béla« című kétrészes hangjátékát a közelmúltban hallhatta bárki, ami hemzseg a trágár, obszcén kifejezésektől, gyalázza az egyházat, a Magyar Rádió Királydráma pályázatában nívódíjban részesítették. Ma reggel pedig a rádió műsorismertetésében külön felhívták a figyelmet a 19 óra 40 perckor Szilágyi Ákossal kezdődő beszélgetésre, amelyben Szittya szótár, poszt Feszty-körkép című trágár, magyarcsúfoló műről hallhatunk majd beszélgetést. Talán hallhatjuk majd, hogy »áll a szittya juharosban, a lapályoson tehénfosban«, »hol van takony, hol van Párizs, hol van Bakony«, »egyik szittya sliccét nyitja«, »buzgó bozgor« – ilyen kifejezésekből álló döbbenetet.”
Adjunk hálát az Alaptörvénynek és népünk bölcs vezetőinek, hogy ilyen, „a magyarságot sokkoló döbbenet” ma már nem fordulhat elő.