Gyakorta megkapom a kérést, különösen mostanában, az Országos Bírói Tanács (OBT) választása idején, ugyan magyarázzam már el, hogy mi ez a bírói tanács, mit is csinál, s miért olyan fontos ez a szervezet, hogy az Európai Bizottság is – részben – az OBT jogköreinek bővítésétől tette függővé a Magyarországnak járó uniós források kifizetését. De amikor elkezdem mondani, hogy a bírói függetlenség így, a joguralom érvényesülése úgy, akkor általában leintenek azzal, hogy oké, mondjak inkább konkrét példákat az OBT működésére. S ha erre azt válaszolom, hogy az OBT legfontosabb feladata a bíróságok központi igazgatásának, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke munkájának felügyelete, s például a bírói pályázatok elbírálását vagy a bíróságok gazdálkodását ellenőrzik, akkor a legtöbben még inkább zavarba jönnek, és nem értik, miért ez a nagy felhajtás körülötte.
Ezért mostanában onnan szoktam kezdeni, hogy OBT az egyetlen olyan, Alaptörvényben is nevesített szervezet, amelynek összetételéről nem a parlament, a mindenkori kormánytöbbség dönt, s nem is a kormányfő vagy az államfő jelöli és nevezi ki 14 tagját, hanem maguk a bírák választják őket saját soraikból. Ugyan „unalmas” és bonyolult szervezeti-igazgatási feladatai vannak, de lényegében az OBT-n múlik, hogy ne érvényesülhessen a politikai alapon kinevezett bírósági vezetők – az OBH és a Kúria elnöke – túlhatalma. És talán a legfontosabb, hogy a tárgyalóteremben a törvényes bíránk felkészült és rátermett legyen.
Egy olyan jogállami konstrukcióban, ahol papíron a bírói függetlenség eminensen teljesül, ám a bírósági ítéletekben is gyakran tetten érhető a minden közhatalmi intézményt uraló rezsim akarata, az OBT-nek különleges szerep juthat. Persze csak akkor, ha él is jogköreivel.
Az első, 2012–18 közötti OBT működéséről szinte semmi nem került a nyilvánosság elé, kis túlzással, még azt sem lehetett tudni, hogy létezik egyáltalán. Ez változott meg aztán a most lejáró mandátumú, 2018 és 2024 közötti tanács megválasztásával. Az OBT tagjai ugyanis megelégelték az igazgatási feladatokra tökéletesen alkalmatlan Handó Tünde OBH-elnök „ámokfutását”, és elkezdték komolyan venni feladatukat. Pedig rendkívül kevés jogosítvánnyal rendelkeztek – ami csak a tavalyi, uniós nyomásra végrehajtott törvénymódosítás után változott –, nem tudták például megakadályozni a bírói tapasztalattal nem rendelkező Varga Zs. András Kúria-elnökké választását. De úgy tettek – ahogy a demokratikus ellenzék a 80-as években – mintha jogállamban élnének, aminek legfontosabb eszköze az OBT-ülések jegyzőkönyveinek teljes nyilvánossága volt. Így jórészt a most távozó tanácsnak köszönhetően rájuk irányult a nemzetközi figyelem, s a hatalom is az OBT jogköreinek bővítésére kényszerült.
Az új OBT-tagok megválasztásával mindez megváltozhat, aminek már látszanak is a jelei. De még ne temessük az OBT-t, várjuk meg az új összetételű tanács első üléseit, hogy kiderüljön, merre indulnak. Hátha ők is úgy tesznek majd, mintha jogállamban élnének.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. január 20-án.
