Könyvkarantén
Elnézést kérek minden olvasótól, akik már unják Orbán Viktor október 23-i beszédének elemzését. Én nem is erre vállalkozom, pusztán a beszéd egyetlen, de fontos részletéről szeretnék írni, amely így szólt: „(…) előfordul, hogy a történelem ismétli önmagát. Szerencsére, ami először tragédia volt, másodjára legfeljebb komédia.
Elnézést kérek minden olvasótól, akik már unják Orbán Viktor október 23-i beszédének elemzését. Én nem is erre vállalkozom, pusztán a beszéd egyetlen, de fontos részletéről szeretnék írni, amely így szólt: „(…) előfordul, hogy a történelem ismétli önmagát. Szerencsére, ami először tragédia volt, másodjára legfeljebb komédia.”
Ez az ismert megállapítás a történelemről ugyanis Karl Marxtól származik; az 1848-51-es francia forradalom menetét, illetve Louis Bonaparte hatalomra kerülését elemző híres műve kezdődik ezekkel a mondatokkal: „Hegel megjegyzi valahol, hogy minden nagy világtörténelmi tény és személy úgyszólván kétszer kerül színre. Elfeledte hozzáfűzni: egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat.” (Marx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája. Kossuth Könyvkiadó, 1975) Orbánhoz hasonlóan a „bohózat” (az eredetiben: farce) szót gyakran a „komédia” kifejezéssel helyettesítik, de amikor a miniszterelnök megismételte mondandóját, már a „paródia” fogalmát használta, ami talán közelebb áll az eredeti marxi intencióhoz: „Szerencsére Brüsszel nem Moszkva. Moszkva tragédia volt. Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia.”
Marx kijelentését sokan sokféleképpen idézték, legutóbb talán Hatos Pál Rosszfiúk világforradalma (Jaffa Kiadó, 2021) című, a Tanácsköztársasáról szóló kiváló művében találkoztam vele. Igaz, Hatos kifordítja az eredetit: „Marx híres megállapítása szerint minden történelmi esemény kétszer fordul elő a történelemben, egyszer tragédia, másodszor bohózat formájában. A kommunizmus magyarországi történetével máshogy áll a dolog: a rövid, véres, de mégis komikus első felvonást harminc évvel később követte az igazi nagy tragédia.” Mivel ez a gondolat a Hatos-kötet ajánlójában, a fülszövegben is szerepel, könnyen lehet, hogy Orbán beszédírói innen emelték át a Marx-idézetet. Nincs is ezzel semmi probléma, hiszen a történelmi események megértéséhez/magyarázatához gyakorta használunk történelmi analógiákat. Így tett a kortárs Marx is, amikor Louis Bonaparte (Bonaparte Lajos), a későbbi III. Napóleon császár 1851. december 2-i puccsát nagybátyja, Bonaparte (I.) Napóleon 1799. november 9-i hatalomátvételéhez hasonlította. (Erre az időpontra utal a mű címe is: I. Napóleon államcsínye a nagy francia forradalom nyolcadik évében, brumaire hó 18-án történt.)
Az viszont már sokkal kevésbé érthető, miért épp ezt a Marx-parafrázist használta Orbán (vagy beszédírója), amikor az 1956-os forradalmat összevetette saját, Brüsszellel szembeni „szabadságharcával”. Hiszen az analógia alapján nem annyira „Brüsszelt”, hanem inkább saját küzdelmét sikerült „kortárs paródiává” minősítenie.
Ami 1956-ban tragédia volt, ma csak bohózat lehet – az orbáni összevetés szerint is. Marx amúgy így folytatja a Brumaire-ben: „Az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem szabadon, nem maguk választotta, hanem közvetlenül készen talált, adott és örökölt körülmények között csinálják. Valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára.”
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. október 30-án.