A XIV. század közepén készült Képes Krónika egyik díszes miniatúrája rendkívül részletesen mutat be egy 300 évvel korábbi eseménysort. A kép előterében egy férfi holtteste fekszik, a tetemmel két alak foglalatoskodik, felette pedig egy gyászoló férfi áll, mögötte három női alak. A holttest feje körüli glóriából is kiderül, hogy a halott nem lehet más, mint (Szent) Imre herceg, míg az ugyancsak glóriás, gyászoló férfi (Szent) István, aki mögött koronát viselő felesége, Gizella (Imre édesanyja) királyné és további két nő áll. A kép felső, központi részében egy másik fekvő alak van, akit két katonaruhába öltözött férfi fog le; egyikük – miközben mellkasán ül – a fekvő alak szeme felé szúr. A kép hátterében pedig három lovas férfi látszik. A képre hagyományosan az „Imre herceg (vagy király) temetése és Vazul megvakítása” címmel hivatkoznak (Kristó Gyula: História és kortörténet a Képes Krónikában. Magvető Kiadó, 1977 – Gyorsuló idő). Ez a másik fekvő férfi Vazul, István unokatestvére, a három távolodó lovas pedig András, Béla (mindketten későbbi királyok) és Levente – Vazul fiai.
A miniatúra két eseménysort kapcsol össze, Imre 1031. szeptember 2-i halálát és fehérvári temetését, valamint Vazul ezt követő megvakíttatását és fiai száműzetését. Az összekapcsolás azonban nem véletlen, István (uralkodott: 997-1038) fiúgyermekének és kijelölt utódának halála után rendkívüli élességgel vetődött fel a trónöröklés kérdése. Istvánnak „választania kellett: fiágon viszi-e tovább a dinasztia vonalát, azaz unokatestvérét, Vazult emeli-e maga mellé utódként, vagy nőágra teszi-e át, és ekkor unokaöccsét, az 1026 óta Magyarországon tartózkodó Orseolo Pétert nevezi meg trónjelöltjeként. (…) Az ősi magyar tradíció nem ismerte a leányági örökösödést, így csakis Vazul jöhetett szóba. István azonban fontosabbnak tartotta a kereszténység ügyét, mint a Vazul mellett szóló pogány hagyományt.” (Kristó Gyula: Szent István király. Neumann Kht. 2002)
Vazul (Vászoly) Géza fejedelem (István apja) testvérének, Mihálynak a fia volt. Neve szláv (Vaszilij) eredetű, ám a görög Baszileiosz névre megy vissza, amelyet több bizánci császár is viselt, s ami arra utal, hogy esetleg görögkeleti vallású volt. Mihály másik fia, Szár László ugyancsak szláv nevet viselt (Vladiszláv, magyarosan Ulászló); a Szár (=kopasz) jelző viszont arra utal, hogy pogány volt, vagyis borotválta a koponyáját. A későbbi krónikák egy része Andrást, Bélát és Leventét Vazul, másik részük Szár László fiainak tartja. Imre halála után Vazult István megvakíttatta, sőt, fülébe ólmot öntetett, így tette uralkodásra alkalmatlanná. Ám István kijelölt utódát, egyik lánytestvérének a velencei dózsétól származó fiát, az 1038-41, majd 1044-46 között uralkodó Orseolo Pétert – aki István másik lánytestvérének a férjével, Aba Sámuellel vetélkedett a trónért – az orosz udvarból hazatérő András (ur.: 1046-60) vakíttatta meg.
A későbbi árpád-házi királyok mind Vazultól származnak, Istvánnak egyetlen leszármazottja sem került trónra.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. augusztus 22-én.
