Az amerikai elnökválasztás és „Magyarország történetének legnagyobb diplomáciai rendezvénye” körüli felhajtás miatt némileg háttérbe szorult Orbán Viktor legújabb agyréme. A magyar kormányfő az európai intézmények elleni lázadás szélsőjobboldali ideológiájába csomagolta, hogy miért nem hajlandó kormánya végrehajtani az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítéletét. Azt a döntést, amely szerint 200 millió eurót, plusz napi egymillió eurót kell fizetnie Magyarországnak, mivel az Orbán-kormány szándékosan nem tartotta be az uniós menekültügyi szabályokat.
Az EUB döntésének végrehajtása – az uniós jognak megfelelő menekültügyi jogszabályok kialakítása – helyett Orbán inkább lázadást hirdetett meg a „bírósági aktivizmus” ellen. Az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozója utáni sajtótájékoztatóján a migráció kapcsán azt találta mondani, hogy minden politikai vezető elégedetlen a mostani helyzettel és változást akar, ám a változtatási szándék előtt akadály áll: a „bírósági aktivizmus”. Úgy fogalmazott, nem lehet megállítani a migrációt, ha nem lázadnak fel a hatályos jogszabályok és bírói ítéletek ellen. Másnap aztán a Kossuth rádióban sárkányölőjelmezbe bújva a jó és a gonosz küzdelmének mitológiai szintjére emelte az uniós intézmények elleni harcát: „A bírósági aktivizmus Brüsszelben van, az a központja. Ott van a kígyó feje. Tehát ott kell változást elérnünk. És ha nem tudunk változást elérni, akkor nem fognak tudni a többiek eredményt elérni a migráció elleni küzdelemben. Mi azért vagyunk sikeresek, mert föllázadtunk. Mi vagyunk a lázadók. Ezért büntetnek meg, ezért akarják a szabályainkat megváltoztatni (…).”
Orbán persze pontosan tudja, hogy az EUB székhelye nem Brüsszelben, hanem Luxembourgban van, ahogy azt is, hogy a kormánya által ugyancsak gyakran elszabotált döntéseket hozó Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban működik. Bár az utóbbi nem az Unió, hanem a negyvenhét országot tömörítő Európa Tanács intézménye, mindkét bíróság „mi magunk vagyunk”, hiszen az itt dolgozó bírákat a tagállamok delegálják. Azt is pontosan tudja, hogy az európai uniós jogszabályok, illetve – Strasbourg esetében – Az emberi jogok európai egyezményében foglaltak betartása, például a halálbüntetés tilalma minden részt vevő állam számára kötelező. Ahogy azt is, hogy nemcsak a nemzetközi bíróságok határozatai, hanem általában a bírósági döntések mindenkire nézve kötelezőek; lehet ugyan vitatni őket, ám ennek ellenére végre kell hajtani azokat.
Orbán szélsőjobb lázadása nem is a „bírósági aktivizmus” ellen irányul, valójában a hatalmi ágak szétválasztásának alapvető elvét, az igazságszolgáltatás függetlenségét kérdőjelezi meg. Itthoni hatalmát a hazai bíróságok alig-alig korlátozzák, ha kell, kiéhezteti őket – lásd a bírák és az igazságügyi dolgozók évek óta elmaradt béremelését.
Ám az európai bíróságokkal szemben – jogilag – tehetetlen, ezért inkább lázad ellenük. Hogy ebben a harcban ki áll a jó oldalon és ki képviseli a gonoszt, a „kígyó fejét”, azt az olvasók megítélésére bízom.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. november 18-án.
