„Megjegyzendő még, hogy a magyar semlegesség programja nem látszik szerencsés formulának, és az említett tervezet ezt tudatosan nem használja. A semlegességi program a maga pillanatában jól kifejezte a magyar közhangulat számára azt az elhatározott szándékot, hogy Magyarország ki akar lépni az egyik katonai blokkból, és nem akar belépni a másikba: ez azonban semmiképpen sem jelenthet svájci vagy akár csak osztrák típusú semlegességet, mert ez esetben Magyarország óhatatlanul nyugati ékként jelentkeznék Kelet-Európában, holott Magyarország (…) továbbra is organikusan benne akar maradni a kizsákmányolásmentes társadalmat építő kelet-európai népek közösségében, és csupán a mindenütt válságba jutott, Magyarországon pedig teljesen lehetetlenült egypárturalmat akarja felszámolni.”
Bibó István írta e sorokat 1956. december 8-án az úgynevezett Kiegészítésben, amely a november 6-án kelt „Expozéhoz és tervezethez” készült (Bibó István: Válogatott tanulmányok I-IV., Magvető Könyvkiadó, 1990). Bibó István, aki úgy hivatkozik magára, mint „a Nagy Imre vezetése alatt álló, működésében erőszakkal megakadályozott utolsó törvényes magyar kormánynak tudomásom szerint egyetlen belföldi, magát lemondottnak nem tekintő s teljes izoláltságban is működő tagja”, tehát nem az osztrák típusú semlegességben látta a forradalom leverése, a „második szovjet megszállás” által előállt helyzetből a kivezető utat.
De a katonai megszállásról az Expozéban határozott véleménye volt:
„1. A szovjet csapatok azzal az indoklással szállták meg Magyarországot, hogy a rendet akarják helyreállítani; valójában az ország elhatározott ellenállási szándéka és a forradalom által teremtett harci kedv folytán az a helyzet, hogy mindaddig, amíg a szovjet csapatok az országban tartózkodnak, az ország konszolidálása egyszerűen lehetetlen; a legkülönbözőbb pontokon, minden szervezés nélkül heteken, sőt hónapokon át újra és újra fellángolhat a harc mindaddig, amíg itt vannak a szovjet csapatok.
2. A szovjet megszállás által hivatalba léptetett kormány azt hangoztatja, hogy a rend helyreállítása után megállapodik a szovjet csapatok kivonására nézve; valójában az ország lakosságának politikai erejét ismerve bizonyosra vehetjük, hogy amint a szovjet csapatok kihúzzák a lábukat az országból, ez a kormány összeomlik, s vele omlik annak szovjetbarát külpolitikai orientációja és a szocialista vívmányok fenntartásának általa próbált módja. Ez a kormány tehát kénytelen a végtelenségig meghosszabbítani a szovjet csapatok jelenlétét, ami viszont a rend helyreállítását lehetetlenné teszi.
3. Annak feltételei tehát, hogy a szovjet csapatok a szovjet céloknak eddig megkísérelt módon való elérése után kivonuljanak, teljességgel nincsenek, nem is lehetnek meg, ezzel szemben a nemzetközi helyzet a szovjet csapatok kivonulását a legparancsolóbban sürgeti.”
Bibó úgy vélte, „egy-másfél hónap alatt”, „a politikai konszolidálódással párhuzamosan” ki kell vonni a szovjet csapatokat. Béketárgyalásokról nem ejtett szót.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. október 17-én.