Rövid időn belül a Momentum második egyéni képviselője jelentette be, hogy nem méreti meg magát a következő választáson. Hajnal Miklós, a Hegyvidék képviselője azután közölte, hogy nem indul újra, hogy kiderült, Magyar Péter ott, a lakóhelyén szeretne mandátumot szerezni. Orosz Anna ennél radikálisabb gesztust tett hétfőn: lemondott a képviselőségről, nem várja meg a parlamenti ciklus végét. Azt írta közösségi oldalán, nehezen viselte a tehetetlenséget, ami a parlamenti ellenzék tevékenységét Orbán Viktor rendszerében kíséri.
Orosz Anna és Hajnal Miklós lépése a szándéktól függetlenül azt is üzeni, hogy a gyülekezési jog korlátozása elleni utcai tiltakozás zászlaját magasba emelő Momentum számára nem tartogat fontos szerepet a jövő. És könnyű úgy értelmezni a történteket, hogy az ellenzéki térfélen meglepő gyorsasággal dominánssá vált Tisza Párt útjából állnak félre a távozó szereplők a kormányváltás érdekében. Akik az összességében kudarcos ellenzék sikeres politikusai közé tartoznak, tartoztak: megnyert előválasztást követően a Fidesz jelöltjét legyőzve szereztek egyéni mandátumot 2022-ben.
Orosz Anna a képviselőséggel járó biztos egzisztenciáról mondott le azonnali hatállyal, ami tiszteletet érdemel. Néhányan az újbudai választók cserbenhagyásáról beszélnek, akik egy időre formális képviselet nélkül maradnak az Országgyűlésben. Amire okkal érkezhet a kérdés: mit ér ez a képviselet a díszletté silányított parlamentben, amely rég nem terepe az ország jövőjéről folytatott értelmes vitáknak, s amely már nyomokban sem képes és hajlandó a végrehajtó hatalom ellenőrzésére? Ráadásul a kétharmados fideszes többség nemrég tiltotta ki egész tavaszra az Országgyűlésből a Momentum több képviselőjét, zárójelbe téve a választói akaratot. Biztos érheti kritika Orosz Anna munkáját, de ugyan mi változik az országban, ha egy ellenzéki képviselő briliáns retorikával, szakmailag kiérlelt javaslatokkal véteti észre magát a parlamentben?
A Momentumnak nem az olimpiával kapcsolatos népszavazási kezdeményezés, hanem a 2019-es európai parlamenti választás volt a nagy pillanata. Közel tíz százalékot és két képviselői helyet szerezve megvolt az esélye arra, hogy pólusképző erővé váljon. Az, hogy nem sikerült, nem csak a Fidesz mesterkedéseinek következménye. Orosz Anna visszavonulása ennek nyugtázása is. Bármit is gondolunk a döntéséről, bánhatjuk, hogy sok más ellenzéki szereplőben megannyi kudarc sem kelti fel az önreflexió igényét.