Az első világháború végén, 1918-19-ben, a spanyolnátha járványnak 20 millió ember esett áldozatául – kereken kétszer annyi, mint a frontokon. Az A1-formájú grippe 1947-ben Angliában naponta több mint ezer embert pusztított el, a Hongkong-vírus pedig 1968 decemberében Franciaországban 11 ezer halálos fertőzést okozott. A következő évben az Egyesült Államok 40 millió lakosa betegedett meg influenzában, a halálesetek száma elérte az 50 ezret, az anyagi károkat pedig 4600 millió dollárra becsülték; a kiesett munkanapok száma 35 millióra rúgott.
A többi fertőző betegségtől eltérően az influenza nem kímél sem fiatalt, sem öreget. Nincsen ellene hatásos orvosszer. Minden vírust pusztító gyógyszer súlyos károsodást okoz ugyanis azokban a sejtekben, ahova az élősködő beépült. Ellentétben a közhiedelemmel, a náthalázból kigyógyult beteg is tartós immunitásra tesz szert: a vírusos ellenanyag megjelenése – mint minden más fertőző betegség esetében – ellentestek keletkezését váltja ki.
Elég volna tehát csökkentett hatékonyságú ellenanyagot juttatni a szervezetbe, hogy a védettséget biztosító antitestek termelése meginduljon. Erre azonban mindmáig mégsem volt lehetőség. A grippevírus ugyanis évről évre változik, és a variáns ellen nincs immunitás. Pontosabban szólva, az eddigi védőoltások mindig elkésve készültek el.
A végbemenő folyamat jobb megértése végett tudnunk kell, hogy a grippe-vírus képezte ellenanyag főleg aminosavakból álló protein. A genetikai központ (RNS) nukleikus állományának szekvenciájában bekövetkező bármiféle véletlenszerű változás azzal a következménnyel járhat, hogy az ellenanyag valamelyik aminosavja helyébe más – nagyobb szervezettségű – aminosav lép. Minthogy az előző járvány idején keletkezett ellentestek védettséget nyújtanak a grippe-vírussal szemben, e vírusoknak nincs esélyük újabb eredményes támadásra, ami valamennyiük pusztulását jelenthetné. Mégsem pusztulnak el valamennyien. A természetes kiválasztás törvényei folytán azok a törzsek, amelyek aminosava megváltozott, ismét szaporodásnak indulnak, mert ezekkel szemben a
meglevő ellentestek tehetetlenek. Így az ellenanyag proteinjének kémiai összetételében a glicin nevű aminosav helyébe előbb alanin lép, majd ennek helyét sorra fenilalanin, prolin és végül triptofán foglalja el. Érthető, hogy az új kémiai tulajdonságokkal felvértezett ellenanyag könnyen elbánik a régebben létrejött antitestekkel, viszont az új támadás nyomán keletkező ellentestek megvédik a szervezetet valamennyi előző vírusváltozattal szemben.
Amikor a domináns törzs eléri fejlettségének legmagasabb fokát, stabilizáltnak mondjuk, mert vegyi úton nincs további fejlődésre lehetősége. Megállapodása azonban egyben halálát is jelenti. Az emberiség rendelkezik immár a legyőzéséhez szükséges antitesttel. Ez a magyarázata annak, hogy átlag tíz-tizenöt évenként nagy mutációk mennek végbe a vírustörzsekben, s ezek alapvetően megváltoztatják a vírusos ellenanyag vegyi összetételét.
Mihelyt az új mutáns létrejött, ismét megindul a változások előbbi sora. A spanyolnátha-vírus 1933-ban történt elkülönítése óta rendre megismertük az Ao, A1, A2, és Honkong altípusokat (mutánsokat) s mindegyikük számos változatát.
Egy, a Time-ban megjelent beszámoló szerint abból a feltevésből kiindulva, hogy a grippe-vírus is alá van vetve a természetes kiválasztás szigorú törvényeinek, dr. Szentgróti Fazekas, Ausztráliában élő immunológusnak támadt az a kiváló ötlete, hogy a vírusváltozatokat hierarchikusan osztályozni lehet védettségi fokuknak megfelelően. A progresszív variáció törvényének felismerése lehetővé tette, hogy laboratóriumi szinten, mesterséges serkentők segítségével siettetni kezdjék a variációs folyamatot, és a természetnél hamarább „állítsák elő“ azt a domináns változatot, amely védettséget nyújt valamennyi elődje ellen. Az erre irányuló kutatást nemrég fejezte be sikeresen a párizsi Pasteur-intézet Hannoun professzor vezetése alatt álló munkacsoportja, amely lépésről lépésre megteremtette a körülményeket a változatok előállításához és így több éves előnyre tett szert a természettel szemben.
A lezárt kutatások és klinikai vizsgálatok alapján a védőoltás tömeggyártása máris megindult. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legnagyobb járványnak is elejét lehet venni, ha a lakosságnak legalább harminc százalékát beoltják.
Nem kétséges, hogy a grippe-front áttörése nagy jelentőségű győzelem. Az új védőoltás azonban hatástalan a mutánsokkal szemben, s így joggal tartanak attól, hogy az új immunológiai eljárás meggyorsíthatja a vírustörzsekben végbemenő mutációt. Az Ausztráliától Franciaországig számos kutatólaboratóriumban nagy lendülettel folyó kutatások éppen ezt szeretnék megelőzni. (-én)
Megjelent A Hét IV. évfolyama 10. számában, 1973. március 9-én.