Budapest, 2024. május 9. Diákok a fővárosi Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnáziumban 2024. május 9-én. Ezen a napon meglátogatta az intézményt Peng Li-jüan, a Kínai Népköztársaság elnöke, Hszi Csin-ping felesége és Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége. Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
A szuverén magyar kormánynak joga van vendégül látnia Kína elnökét, és joga van gazdasági megállapodásokat kötni Kínával akkor is, ha ez a nyugati szövetségeseknek esetleg nem tetszik. A szabad magyaroknak pedig joguk van, illetve kellene, hogy legyen ez ellen, akár tibeti zászlókat lengetve tiltakozni.
Persze a kormány szuverenitásának hangoztatása mellett azért vessük fel a Budapest-Belgrád vasútvonal sokba kerülő értelmetlenségét, éljük át az a szégyent, hogy az uniós ingyenpénz helyett kínai hitelből kell megvalósítani beruházásokat, mert Orbán Viktor nem tud elengedni néhány, a hatalmon maradását kicsit sem befolyásoló (többnyire propaganda) törvényt, illetve feszegessük, hogy van-e értelme szembe menni szinte mindenki mással az Európai Uniós autópályán egy olyan technológia, illetve egy olyan hatalom kedvéért, ami egyáltalán nem biztos még, hogy sikertörténet lesz, illetve akikről nem tudjuk, hogy meg fogják-e támadni a következő években Tajvant.
(Utóbbira persze nincsen biztos válasz, elvileg elképzelhető, hogy az elektromos autók tényleg elterjednek a kontinensen, Európa pedig 15 év múlva is képtelen lesz saját akkumulátorokat gyártani, így aztán mindenki a magyarországi gyáraktól vásárol majd, mi pedig fürdeni fogunk a GDP-ben, ahogy persze az is lehet, hogy ha a miniszterelnök elfogadná az Európai Bizottság kéréseit, holnap már a Balatont akarnák maguknak a nekünk járó pénzért cserébe, de ez utóbbi lehetőséget talán hagyjuk meg jövő április elsejére.)
Na de annak a bizonyos szuverenitásnak, meg az alapvető jogainknak akkor is fontosnak kellene lenniük, amikor piros sapkás kínai önkéntesek (vagy éppen a török elnök emberei) tüntető magyarokat vegzálnak Budapest utcáin, amikor a kínai zászló oké, a tibeti viszont nem oké a rendőröknek, vagy amikor a miniszterelnök a vendégjogot emlegetve tenné messzire és láthatatlanná a kínai elnök ellen demonstrálókat, ahelyett, hogy kimondaná, hogy a magyarok jogait bizony még a kínaiak meg a törökök (meg Brüsszel, nyugodtan tegye hozzá, hogy Brüsszel) kedvéért sem hagyjuk megsérteni.
Amikor a tibeti zászlót magányosan lengető Hendrey Tiborra ráugranak a rendőrök, utólag a bíróság mindig megítéli neki a kártérítést alapvető jogai megsértése miatt, de utólag már tök mindegy. Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Azt már régen nem várom, hogy a csodálatos gazdasági megállapodások mellett hangozzék el valami kormányzati vagy Fidesz részről Tibet, az ujgurok, az emberi jogok kínai korlátozása kapcsán, bőven elég lenne, ha nem csicskulnánk be, az adónkból fenntartott köznek hazudott médiában pedig nem sugároznák a Kínai Kommunista Párt főtitkárának bölcsességeit.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. május 10-i adásában hangzott el.